Outsourcing / Kiszervezés

Az outsourcing, azaz kiszervezés azt jelenti, hogy a vállalati tevékenységek valamelyikét külső szerződéses partnerre bízzuk, leginkább azon az alapon, hogy mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. Szép idea, de figyeljünk, mert olykor hiba csúszhat a számításba.

Az outsourcing azt jelenti, hogy a céges tevékenységeink valamelyikét kiszervezzük, azaz nem mi magunk valósítjuk meg, hanem külső, szerződéses szolgáltatóra bízzuk. Az elmélet lényege az a gondolat, hogy mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. Ezt nevezzük általánosságban főtevékenységnek, azaz core businessnek. 

Tegyük fel, hogy egy pék isteni kenyereket tud sütni, rajonganak érte az emberek, és remek árréssel tudja eladni a kész kenyereket. Minden klappol, van 3-4 alkalmazottja is, akik után adókat és járulékokat kell fizetni, ami csak komplikálja az amúgy sem egyszerű könyvelését. Ráadásul nem is válik be minden kolléga, kellene valakit találnia, aki pontosabban követi a megadott recepteket, mint a mostani. Vezetheti maga a könyvelést, keresheti maga az új embert, de ez időt és energiát von el a főtevékenységtől, azaz a kenyérsütéstől. 

Mi a jó döntés ebben a helyzetben: bízzunk meg egy könyvelőt vagy keresünk egy munkaerő-toborzót, hogy végezze el helyettünk ezt a feladatot? Amíg a könyvelő esetében szinte minden cég külső szolgáltatót alkalmaz, addig a jövőbeli munkavállaló megtalálásában sokan még mindig inkább magukban bíznak. Felvetődik tehát a kérdés, hogy mikor érdemes kiszervezni egy tevékenységet.

A válasz nyilván vállalati méret kérdése, hiszen igencsak valószínűtlen, hogy egy kis pékség ki tudná használni egy belső, teljes munkaidős könyvelő vagy személyzetis teljes munkaidejét, míg egy nagy, sok bolttal rendelkező pékséglánc esetében már racionális lehet belül tartani e tevékenységeket.

Emellett persze állandó érv az outsourcing mellett, hogy így mindenki azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért, és amit mérethatékonyan csinál. Ha vállalatok külső HR-megbízottja vagyok, akkor van nálam egy rakás életrajz, csak kiválasztom az adott cégnek leginkább megfelelőt, és leszállítom a keresett ember. Nála ilyen adatbázis nincs, ezért azt most kellene elkezdeni felépíteni, világos, hogy kettőnk tevékenysége között létezik egy piaci rés, amit érdemes kihasználni. 

De a kiszervezés legfőbb oka gyakran az adórendszerben is keresendő. Az outsourcing melletti egyik legerősebb érv ugyanis sokszor az, hogy a külső vállalkozó díja elszámolható költség, az alkalmazottak adó- és járulékterhei viszont nagyon is húsba vágó kiadások. 

Az outsourcing elleni legfontosabb érv ezzel szemben a harmadik feles kockázatok megjelenése. Így nevezzük azokat a helyzeteket, amikor velünk kapcsolatban álló más szereplők miatt kerülünk bajba. Ha a beszállítónk nem jól dolgozik, nem elég motivált, nem tud időben szállítani vagy mondjuk kiderül róla, hogy elképesztő hatékonyságát távol-keleti gyerekmunkának köszönheti, akkor ellátási problémákkal, minőségromlással vagy hírnevünket érintő jelentős reputációs veszteséggel nézhetünk szembe. 

Mindig lesznek tevékenységek, amelyeket érdemes a vállalati működés keretein belül tartani, vagy amelyeket egyértelműen szerződéses partnerekre kell bízni, de lesznek olyanok is, ahol nehéz eldönteni, hogy mi magunk hozzunk létre arra egy szervezeti egységet vagy érdemes kiszervezni. 

A legfontosabb kérdés ilyenkor az, hogy van-e egy esetleges külső szereplőnek olyan tudásbeli vagy méretgazdaságossági előnye, amelyet hatékonyan igénybe tudunk venni. Ha van, akkor is kulcskérdés a versenyeztetés: legalább 3, de inkább több ajánlatunk legyen, hogy tényleg a legjobb szereplőt választhassuk ki a piacról.