Tagi kölcsön / Tagi hitel

A tagi kölcsön egy olyan hitel, melyet a cég tulajdonosa biztosít a vállalkozás számára. Az általában készpénz formájában történő hitelezés bevett és legális megoldás, ugyanakkor a jelentős tagi kölcsönállomány számos olyan működési, könyvelési problémát is mutathat, ami felkeltheti az adóhatóság érdeklődését is.

Egy gazdasági társaság mérlegének eszköz oldala azt mutatja meg, hogy az adott társaság milyen vagyonnal rendelkezik, míg a forrás oldal azt, hogy a társaság miből finanszírozta azokat. A források két fő részre oszthatók: Az egyik a saját forrás, vagyis amit a tulajdonosok maguk bocsátottak a cég rendelkezésére, míg a másik az idegen forrás, azaz a kötelezettségek köre. 

A társaság tulajdonosa mind a két ágon hozzájárulhat a finanszírozáshoz. Saját forrásként, azaz tőke ágon alapításkor a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásával, később pedig tőkeemelés formájában, illetve ha bizonyos körülmények fennállnak és az alapító okirat lehetővé teszi, akkor pótbefizetés útján vagy a pozitív adózott eredménynek a társaság rendelkezésére tartásával. 

A másik ágat az idegen források jelentik: ezek minden esetben későbbi kötelezettséget is jelentenek, és ezek közé tartozik a tagi kölcsön is, mivel az – annak ellenére, hogy azt a társaság tulajdonosai nyújtják a cégnek – mégiscsak egy hitel, amit vissza is kell majd fizetni.

A tagi kölcsön célja, hogy egy épp forráshiánnyal küzdő vállalkozás számára külső szereplő igénybevétele nélkül, tulajdonosai által legyen biztosítható a szükséges forrás. Minden cég kerülhet ilyen helyzetbe, ezért maga a tagi kölcsön önmagában egy szokványos finanszírozási ügylet, a tartósan magas tagi kölcsönállomány ugyanakkor valamilyen céges működési problémát (pl. folyamatosan veszteséges működés) jelezhet.

A tagi kölcsönt – mint mindent a céges működés során – megfelelően és írásban dokumentálni kell: egyértelműen meg kell határozni a kölcsön célját, fedezetét, kamatát és lejáratát is. Mivel a tagi kölcsönszerződés kapcsolt felek között jön létre, ezért annak megkötéséhez szükség van a társasági formától, illetve a tagok számától függően alapítói, illetve taggyűlési határozatra. 

A tagi kölcsön lehet éven belüli, azaz rövid, vagy éven túli, azaz hosszú távra adott. A tagi kölcsön megszűnhet visszafizetéssel, a tag követelésének tőkévé konvertálása útján, illetve elengedéssel (ebben az esetben ugyanakkor fennáll az ajándékozási illetékfizetési kötelezettség is).

A tagi kölcsönök esetében nagy jelentősége van a kölcsön árazásának, hogy pontosan milyen kamatkondíciók mellett jön létre a szerződés.

Például két egymástól független gazdasági szereplő között életszerűtlen egy kamatmentes hitelezési konstrukció, hiszen minden gazdasági társaság profitorientált, de ekkor a hitel nyújtója elesne az egyébként máshol elérhető kamatbevételtől (másként megfogalmazva, a kölcsönadott pénznek ebben az esetben nem lenne időértéke). Általánosságban ezért mindenképpen a jegybanki alapkamatot meghaladó ügyleti kamat az elfogadott a gyakorlatban. 

Ettől eltérő a helyzet, ha a kölcsönt nyújtó tag magánszemély. Esetében ugyanis nem áll fenn a profitorientáltság, így az ügylet esetleges kamatmentessége kevésbé vethet fel kérdéseket. 

Egy tagi kölcsönügyletnél a nagyobb cégek (jellemzően 50 fő felett) esetében transzferár-nyilvántartásra is szükség van, ugyanis az adóhatóság árgus szemekkel figyeli a kapcsolt felek között létrejött ügyleteket – ekkor be kell tudni bizonyítani, hogy az adott ügylet kondíciói független felek között is ugyanezek lennének.

Maga a hitelezés, mint tevékenység, jegybanki engedélyhez kötött, ezért az üzletszerű hitelnyújtás engedély nélküli társaság esetében nem megengedett.