Jegybank / Nemzeti bank / Központi bank

A jegybank az adott állam központi bankja, amelynek legfontosabb feladata a fogyasztói árak kiszámíthatóságának – szakszóval az árstabilitásnak – a megőrzése.

A jegybank (más néven központi bank vagy nemzeti bank) az adott ország pénzügyi rendszerének legfőbb őre. Magyarországon ezt a szerepet a Magyar Nemzeti Bank tölti be. 

A jegybank legfontosabb feladata az árstabilitás megóvása. Az árstabilitás nem egyenlő az infláció 0-ra szorításával, mert a túl alacsony infláció sem egészséges a gazdaság szempontjából. Ezért a jegybankok általában kijelölnek egy inflációs célt, és arra törekednek, hogy annak közelében tartsák a fogyasztói árindexet. 

A jegybank az inflációs célját mindenekelőtt a kamatpolitikával éri el. A kereskedelmi bankok, vagyis azok a pénzintézetek, amikkel vállalkozóként vagy magánszemélyként kapcsolatban vagyunk, fölösleges pénzeszközeiket a jegybanknál helyezhetik el betétként, és a jegybanktól vehetnek fel hitelt, ha éppen szükségük van rá. 

Ezeknek a betéteknek és hiteleknek a kamatát a jegybank határozza meg, és ezzel képes befolyásolni az egész pénzügyi intézményrendszerben kialakuló kamatszintet. Ezzel a módszerrel a jegybank hűtheti (kamatemelés) vagy fűtheti (kamatcsökkentés) a gazdaságot, és ezen keresztül befolyásolja az inflációt. 

A legfontosabb kamatszint a mindenkori jegybanki alapkamat. Ez mindig az a kamat, amit a jegybank bármelyik bank által, bármilyen összegben nála elhelyezett betétjére fizet. Hogy ez éppen egy egynapos, egyhetes vagy ennél is hosszabb futamidejű betét, vagy kötvény kamata, az döntés kérdése. A lényeg, hogy ennél alacsonyabb kamatot senki se kínáljon a kereskedelmi bankok pénzéért, így alsó korlátot szabjon a bankok által elérhető hitelek kamatának.

A jegybankok emellett számos eszközzel dolgozhatnak az árstabilitás megőrzésén, ezeket együtt nevezzük monetáris eszköztárnak, illetve monetáris politikának. A 2008-as pénzügyi válság óta előtérbe kerültek a kamatpolitikán kívüli monetáris eszközök, mert az infláció az egész fejlett világban a „túl alacsony” tartományba zuhant, a kamatok pedig már olyan alacsonyak voltak, hogy nem volt hova csökkenteni őket.

Ebben a helyzetben a jegybankok kötvényvásárlási programokat hirdettek szerte a világban. Ezt nevezzük Quantitative Easingnek (vagy egyszerűen csak QE-nek, magyarul kb. mennyiségi enyhítést jelent). Ilyenkor a jegybank megvásárolja az állam által kibocsátott kötvényeket (de az Egyesült Államokban vállalati kötvényeket is), amivel megkönnyíti az államháztartás finanszírozását és direkt módon pénzt pumpál a gazdaságba, hogy élénkítse azt.

Az árstabilitás megőrzése és a gazdaság megsegítése mellett a jegybanknak számos egyéb szerepe is van. Felügyeli és ellenőrzi az egész pénzügyi intézményrendszert és szabályozza is a bankok tevékenységét, és ha kell, ki is húzza a bankokat a csávából, ha azok bajba kerülnek. 

A kormányok általában az alacsony kamatszintet kedvelik, ami mellett pörög a gazdaság, nő a foglalkoztatás, vagyis összességében népszerűséget hoz. Nem mellesleg az alacsony kamatszint csökkenti az államháztartás finanszírozásának költségét is, ezért a kormányok hajlamosak nyomást gyakorolni a jegybankokra, hogy tartsák alacsonyan a kamatokat. Csakhogy a jegybankoknak az árstabilitás biztosítása érdekében olykor ezzel ellentétes döntést kell hozniuk, ezért a legtöbb országban kőbe vésett szabályok garantálják a jegybank függetlenségét.