Infláció / Fogyasztói árindex

Az infláció a fogyasztói árak emelkedését összesítő mutatószám. Alapértelmezésben azt mutatja meg, hogy hány százalékkal emelkedett az átlagos fogyasztó fogyasztói kosarának árszínvonala az elmúlt egy évben, de vannak ettől eltérő fontos inflációs mutatók is.

  • + Az infláció nem az ördögtől való, a stabil és moderált infláció egészségesen pörgeti a gazdaságot.

  • - A túl magas infláció elértékteleníti a béreket és a megtakarításokat.
  • - A túl alacsony infláció visszafogja a fogyasztást és csökkenti a gazdasági növekedést.

Az infláció (fogyasztói árindex) jelentőségét az adja, hogy ez mutatja meg, hogy a pénzünk – legyen az egy cég eredménye, befektetések hozama, vagy egyszerűen csak a bérünk – értéke ténylegesen hogyan változik. 

A fogyasztói árindex alapja a fogyasztói kosár, ami azt képezi le, hogy az emberek úgy általában mit vásárolnak. A Központi Statisztikai Hivatal fogyasztói kosarában 1600 termék van. Benne van a napi kenyerünk, a zöldség, a hús, a mobiltelefonunk tarifája, a villanyszámlánk, a benzin, a hajvágás, de még az is, hogy cirka kétévente veszünk magunknak egy télikabátot. 

Csakhogy az emberek fogyasztói kosara eltérő. Van, aki nem vezet autót, ezért őt a benzin áremelkedése nagyjából hidegen hagyja, de ezt a mutató akkor is tartalmazza. Igazi átlagos fogyasztó tehát nem létezik, így lényegében bárki érezheti úgy, hogy a jövedelme gyorsabban vagy lassabban nőtt, mint az infláció. 

Az infláció ennek ellenére egy alapvető benchmark, amit minden országra kiszámolnak, és amihez számos más adatot viszonyítanak. Előnye ugyanis, hogy számítása jobbára egységes sztenderdek alapján történik, azaz a világon mindenütt lényegében ugyanazt értjük alatta, és ez egy benchmark szám esetében igen fontos tényező. 

Ezért viszonyítjuk a befektetések hozamát, a kamatokat és a jövedelmeket mindenütt az inflációhoz, és beszélünk reálhozamokról, reálkamatokról, illetve reálbérekről. Reál értelemben a befektetésünk, bankbetétünk és a bérünk értéke nem változik, ha az infláció mértékével megegyező ütemben nő, hiszen így jövőre pont ugyanannyi terméket tudunk venni érte, mint az elmúlt évben. Ha a befektetésünk, betétünk vagy a bérünk ennél jobban emelkedik, akkor reál értelemben nő, ha kevésbé, akkor csökken.

Emberek egyes csoportjainak és a vállalkozásoknak is van rájuk jellemző fogyasztási szerkezete, amit a fogyasztói árindex nem képez le. Ha a beszállítóink zömmel alapanyagokat hoznak a cégünknek, akkor minket költségoldalon az alapanyagokra érvényes infláció érint, ha főleg szolgáltatnak nekünk, akkor a költségszintünket sokkal jobban befolyásolja a szolgáltatói infláció. 

Sokszor hallunk az infláció elleni küzdelemről, aminek letéteményesei a jegybankok, azaz az egyes országok nemzeti bankjai. Ennek oka, hogy a túl magas és túl alacsony infláció egyaránt gondot jelent a gazdaságban. A túl magas azért, mert elértékteleníti a béreket – főleg a leggyengébb érdekérvényesítő képességű társadalmi csoportokét. Emellett növeli a hitelek kamatát, így rontja a vállalkozások forrásbevonásának esélyeit, ami miatt lassul a gazdasági növekedés.

A túl alacsony infláció azért rossz, mert visszafogja a fogyasztást és megtakarításra ösztönöz, amitől lassul a gazdasági növekedés. A közgazdászok nagyjából egyetértenek abban, hogy a fogyasztói kosarak alapján mért infláció felfelé torzít, ezért a tényleges árstabilitás valahol a 1,5-2 százalékos inflációs tartományban van. Ez azt jelenti, hogy ennél alacsonyabb infláció esetén már valójában deflációról, azaz a tényleges árszínvonal csökkenéséről beszélhetünk. 

Ilyenkor a párnába dugott bankjegykötegek is fialnak a megtakarítónak (azaz nő a jelenértékük) még úgy is, hogy nem kapnak érte kamatot, mint a bankban, hiszen a pénzért holnap több árut lehet vásárolni, mint ma. Emiatt az emberek visszafogják a fogyasztásukat, és inkább megtakarítanak, ami viszont rosszat tesz a vállalkozásoknak és meglódul a munkanélküliség, ami tovább csökkenti a keresletet, és beindul a deflációs spirál. 

A túl alacsony vagy túl magas infláció ellen a jegybankok alapértelmezésben a kamatszint csökkentésével, vagy emelésével hadakoznak, ezt nevezzük monetáris politikának. Ennek többféle útja-módja van, de a lényeg, hogy belőnek egy inflációs célt – jellemzően 2-3 százalékot, és több-kevesebb sikerrel igyekeznek e körül tartani a fogyasztói árindexet. 

Utoljára szerkesztve: 2021. augusztus 2.

Kapcsolódó témák





Utoljára megtekintett fogalmak

A Start Up Guide Galaxis támogatója a Magyar Fejlesztési Bank.
Ez a SUG Galaxis 1.0 nyilvános tesztüzeme. Az oldallal kapcsolatos észrevételeidet, javaslataidat örömmel fogadjuk a hibabejelentes@startupguide.hu címen!

Oldalunk célja a tájékoztatás. Minden tartalmat a legnagyobb gondossággal állítottunk össze és rendszeresen ellenőrzünk, az itt szereplő információk azonban nem tekintendők konkrét helyzetekre vonatkozó üzleti, jogi tanácsadásnak, az információk alkalmazásából fakadó bármilyen jogi következményért a kiadó felelősséget nem vállal.
Hivatalos állásfoglalásért mindig forduljon az illetékes hivatalhoz, ha tanácsadásra van szüksége a megfelelő szakértőhöz! Ha az oldalunk aktualitását vesztett hibás információval találkozna, kérjük jelezze nekünk: hibabejelentes@startupguide.hu!