Operációs rendszer

Az operációs rendszer a számítógépek alapszoftvere, mely lehetővé teszi, hogy a felhasználó további applikációkat, szoftvereket futtasson az eszközön. Az operációs rendszer közvetlenül képes vezérelni a hardvereszközöket, mint az egér, billentyűzet, érintőképernyő, hálózati kártya, kijelző és a háttértárak.

Habár lehetséges olyan szoftvereket írni, melyek közvetlenül kapcsolatba lépnek a számítógépek különböző hardverelemeivel, ez annyira bonyolultan megvalósítható, hogy a legtöbb szoftver ezt a funkciót rábízza a speciálisan erre a célra létrehozott operációs rendszerekre. Ezek az alapszoftverek egy olyan keretrendszert biztosítanak, melyen az alkalmazások anélkül tudnak futni, hogy az egyes hardverelemek specifikus részleteivel kellene foglalkozniuk.

Az operációs rendszer lehetővé teszi a szoftverek számára a konzisztens futási körülményeket, egységes felhasználói felületet, interfészt biztosít és jelentős mértékben egyszerűsíti a szoftverfejlesztés folyamatát.

Minden operációs rendszer három fő alkotóelemből épül fel: a kernel, a felhasználói interfész és az API-k. A kernel egy alapszintű kontrollt biztosít a számítógép hardverelemeihez. A szerepe elsősorban az adatok írása és olvasása a memóriából, a parancssorok feldolgozása és a külső eszközök, hálózati helyek és a gép hardverei között az adatok küldése és fogadása.

A felhasználói interfész a felhasználó és a gép közti kapcsolatot biztosítja, ez többnyire ma már grafikus felületet jelent, de korábban egyszerű, szöveges parancssorokon keresztül folyt a vezérlés. 

Az API pedig az a komponens, mely lehetővé teszi az alkalmazásfejlesztőknek, hogy moduláris kódokat hozzanak létre, így nem kell minden egyes funkciót újra és újra leprogramozni, hanem a modulok sztenderd módon elérhetők rendszerszinten is.

Az egyik legfontosabb funkció a fájlmenedzsment, amivel nyomon követhetők és kezelhetők a gépen tárolt adatok, információk, és a hozzáférések azonosítása is itt történik.  

Az első operációs rendszereket az 1950-es években hozták létre, amikor a számítógépek egyszerre még csak egyetlen programot voltak képesek futtatni. Manapság egy operációs rendszer már inkább számos különálló szoftverelemből álló könyvtár, melyet a felhasználó grafikus felületen keresztül képes vezérelni.

A legelterjedtebb asztali operációs rendszer a Microsoft Windows, melynek első verziója 1985-ben jelent meg és a nevéhez méltóan a grafikus interfészét a különálló ablakokra alapozta, mely lehetővé tette, hogy egy időben egymás mellett több alkalmazás is futtatható és követhető legyen. 

Az Apple Macbook számítógépein MacOS fut, mely a Windowshoz hasonló programcsomag. A nyílt forráskódú világ rendszere pedig a Linux, melynek számtalan verziója, kiadása létezik, sőt szabadon fejleszthető, továbbfejleszthető. A Linux alapjaira épült például a Google okostelefonokra szánt rendszere, az Android, míg az Apple mobiljain a saját alapokra épített iOS fut. 

Az operációs rendszerek manapság szinte minden esetben előre feltöltve érkeznek a felhasználói eszközökön. A legtöbb gyártó törekszik arra, hogy a saját eszközein csak a saját szoftver környezete fusson, így egy iPhone-ra (feltörés nélkül) kizárólag az Apple által jóváhagyott iOS-verziók telepíthetők fel, frissíthetők. Míg a Linux általában ingyenes, addig az Apple a saját maga által forgalmazott gépekhez teszi külön térítés nélkül elérhetővé (benne van a gép árában), a Microsoft szoftvergyártóként viszont külön árazza a Windows-licenceket, bár többnyire a legtöbb hardvergyártó OEM licencekkel előre telepítve küldi már boltokba a gépeit.