Fake news

A fake news álhír, amelyet alkotója olyan oldalakon tesz közzé, amelyek olvasói fogékonyak bizonyos típusú információkra, és gyakran hajlandók azokat a közösségi médián keresztül is terjeszteni.

A fake news az internetes tartalomszolgáltatás és a közösségi média közös terméke. A kifejezés a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány idején terjedt el igazán, amikor a fake news, mint politikai kommunikációs eszköz alkalmazása tömegessé vált. 

A kifejezés azt a jelenséget takarja, hogy valahol a neten megjelenik egy minden alapot nélkülöző (vagy a valóságot alapvetően elferdítő) hírszerű (állításokat, véleményeket tényként közlő) írás, amely a közösségi média révén utat talál az adott témába vágó híreket fogyasztó Facebook, Instagram, Twitter vagy egyéb profilok tulajdonosaihoz, akik – a hír megalapozottságának ellenőrzése nélkül – tovább terjesztik azt. 

Az álhír először jellemzően olyan oldalon jelenik meg, amely egy adott eszmerendszer vagy érdekcsoport szolgálatában áll. Az ilyen felületeken a szerzőknek és szerkesztőknek nem kell attól tartaniuk, hogy bárki szembesíti őket a tényalapú újságírás szabályaival, mert az olvasók hívők is egyben. Az álhírt a tényleges olvasók/hívők lelkesen megosztják a közösségi médiában, de a megosztások mögött nemcsak az adott témára fogékony valós személyek állhatnak, hanem olyan kamu profilok is, amelyekbe önkéntes segítők vagy fizetett alkalmazottak (népszerű nevükön trollok) lehelnek életet.

A fake news léte annak köszönhető, hogy az újságírás és a vélemények kifejezése közötti határok az online térben elmosódtak. A véleményeket megjelenítő blogok gyakran olyan olvasottságot érnek el, mint a komoly híroldalak. A fake news melegágya, ha egy ilyen blog vélemény helyett hírszerű (dolgokat tényként közlő) szövegeket kezd publikálni, amelyeket más oldalak tényként közölnek tovább, majd az egészet hitelesíti a hírt megosztó valós és kamu felhasználók hada.

A fake news jellemző vonása, hogy maga a hír végül olyan helyről éri el az olvasót, amit akár hiteles forrásnak is tekinthet; például egy ismerőse megoszt vele egy hivatkozást, amelyben szerepel egy jól hangzó nevű oldal – mindez a hitelesség érzetét kelti a legtöbb olvasóban. 

Bár a fake news elsősorban a politikai kommunikáció eszköze, egyre inkább az üzleti világban is éberségre van szükség ahhoz, hogy egy-egy cégvezető meg tudja különböztetni a saját piacát érintő hírek között a valódiakat és az álhíreket. Ebben segíthet, hogy az álhírek nyelvezete gyakran hatásvadász, szerzőik drámaian fogalmaznak, a szóhasználat túlzó, és rendkívül szubjektív minden megállapítás. 

A fake news szűrő algoritmusok egy típusa is ezen az alapelven működik. A szűrő algoritmusok egy másik típusa abból indul ki, hogy azok a portálok, amelyek osztottak már meg álhíreket, a jövőben is nagyobb valószínűséggel fogják ezt tenni, így a korábbi cikkek elemzésével a „fake” kategóriába kerülnek.

A hírek eredeti forrását is érdemes megvizsgálni és sokat segíthet az újságírás egyik alaptézise is: minden hírt legalább két, egymástól független forrásból kell megerősíteni. 

A média nagyobb szereplői és a közösségi oldalak üzemeltetői sokat dolgoznak azon, hogy szűrjék és jelöljék az álhíreket. Emellett az online világ veszélyeivel (pl. adathalászat vagy vírusok) foglalkozó programok is kiemelt fontosságot tulajdonítanak az online médiatudatosság fejlesztésének.