Hiteltörlesztés

A hiteltörlesztés a hitel, kölcsön esedékes összegének megfizetése.

A hitel felvétele kapcsán a hitelfelvevőnek egyrészt meg kell fizetnie a kamatot és az egyéb banki díjakat, másrészt vissza kell fizetnie magát a felvett hitel, kölcsön összegét is (ez utóbbi az ún. tőketartozása). Ezek megfizetését hívjuk együttesen hiteltörlesztésnek. 

A hiteltörlesztés módját, ütemezését a hitel-, kölcsönszerződések határozzák meg. 

Alapszabály, hogy a kamatfizetésre nincs haladék, azt a hitel, kölcsön felvételét követően a szerződés szerinti ütemezésben (pl. havonta vagy negyedévente) meg kell fizetni. Az egyéb banki díjak esedékessége bizonyos időszakokhoz (pl. rendelkezésre tartási idő) vagy eseményekhez (szerződéskötés, lehívás stb.) kötött. 

Tőketörlesztésre a hitelfelvevő kaphat haladékot, erre vonatkozik a szerződésben kikötött türelmi idő. A tőke visszafizetése történhet folyamatosan (rulírozó hitel esetén bármikor törleszthető a hitel) vagy lejáratkor egy összegben, esetleg amortizálódó módon, amikor a tőkeösszeg előre meghatározott részletekben és időpontokban kerül visszafizetésre.

Amennyiben lényeges szempont, hogy a hiteltörlesztés összege állandó legyen, akkor a törlesztőrészlet a hitel futamideje alatt nem állandó mértékben tartalmaz tőketörlesztést és kamat/díj fizetést: értelemszerűen, amikor még nagyobb a fennálló tőketartozás, magasabb lesz az adott időszak után fizetendő kamat, tehát a fix összegű hiteltörlesztésből kisebb összeg „jut” tőketörlesztésre. Ez az elvárás jellemzően olyan (pl. fogyasztási) hiteleknél érvényesül, amikor a havi cash-flow-ba illesztett fix összegű hiteltörlesztés tudja segíteni a likviditástervezést.

Vállalkozások hiteleinél jellemzőbb a kamatfizetés és tőketörlesztés szétválasztása, vagyis amikor a kamatfizetés úgymond folyamatos, a törlesztésre pedig a szerződés szerinti ütemezésben kerül sor.