Kölcsön

A kölcsön felvétele adott pénzösszeg meghatározott időtartamra történő kölcsönvételét jelenti.

Jóllehet az általános szóhasználatban gyakran szinonimaként jelennek meg, a valóságban van különbség a kölcsön és a hitel között. A lényegi különbség a pénzhez való hozzáférés és visszafizetés rugalmasságában rejlik.

Hitel felvétele során a bank egy hitelkeretet tart fenn a hitelfelvevő számára, melyet a hitelfelvevő a finanszírozási szükségleteihez igazodva egy vagy több részletben hívhat le, esetleg menet közben fizeti vissza, majd újra lehívhatja . 

Előfordulhat az is, hogy a hitelfelvevő végül nem is hívja le teljes egészében a hitel összegét. A lényeg, hogy a bank vállalja, hogy a hitelszerződésben meghatározott ideig és feltételekkel a hitel összegét a rendelkezésére bocsátja. Annak tényleges igénybevételét, lehívását a hitelfelvevő kezdeményezi, kamatot csak a ténylegesen lehívott összegek után fizet. A hitel(keret) rugalmasságának árát a rendelkezésre tartási idő alatt – a kamatnál lényegesen alacsonyabb – rendelkezésre tartási jutalék formájában fizeti meg a hitelfelvevő.

A kölcsön a hitelnél ebből a szempontból jóval rugalmatlanabb. Kölcsön felvétele egy meghatározott összeg kölcsönvételét jelenti, melyet adott lejáratra kell visszafizetni. A kölcsönszerződés megkötését (és az abban kikötött folyósítási feltételek teljesülését) követően a bank folyósítja a kölcsön összegét, és ettől az időponttól kezdődően kamatot is kell utána fizetni. Sem a kölcsön idő előtti visszafizetésére, sem újbóli lehívására nincs lehetőség.

A hitel vagy kölcsön közötti választást többek között az befolyásolja, hogy milyen a leendő adós finanszírozási szükséglete. Amennyiben időben hullámzó a külső forrás iránti igény, érdemesebb hitelben gondolkodni. Amennyiben egy nagyobb összegű, hosszabb távon finanszírozandó tranzakcióhoz kell forrás, a kölcsön lehet a megfelelő megoldás.