KIVA / KISVÁLLALATI ADÓ

A kiva, más néven kisvállalati adó olyan kedvezményes adózási kategória, amelyet 3 milliárd alatti árbevételű és legfeljebb 50 főt foglalkoztató cégek választhatnak. Főleg az arányaiban sok bérköltséget fizető és növekedni kívánó kisebb cégeknek kedvez, de cserébe elég szigorúan be kell tartani minden szabályt, amit szeretnek ellenőrizni is.

A kiva, más néven kisvállalati adó olyan adózási forma, amelyet kisebb cégek választhatnak, és amely egyszerű adminisztrációt, valamint kedvező adózást és járulékfizetési kötelezettséget jelent számukra. Ha olyan kis cégünk van, amelynek éves árbevétele nem haladja meg a hárommilliárd forintot és legfeljebb 50 főt foglalkoztatunk, akkor szóba jöhet ez az adónem. 

A kiva vitathatatlan előnye, hogy az így adózó cégnél a kifizetett béreket terhelő adókulcs lényegesen kedvezőbb a kiváltott szociális hozzájárulási adó együttes kulcsánál, hiszen csak 10 százalékot kell fizetni a 13 helyett. Ez azért nagyon nem mindegy, hiszen a bérköltség elég nagy tétel, bár ágazattól, tevékenységtől függően eltérő mértékű. Egy-két százalékos kedvezményért is szívesen vállalnak kötelezettségeket a cégek, ennyiért meg pláne. 

A kiva azért is jó, mert csak a vállalkozásból kivont osztalék után kell adózni, a cégbe visszaforgatott nyereség nem képez adóalapot. Általában tehát elmondható, hogy ott érdemes ezt választani, ahol sok a bérköltség a teljes bevételre számítva, és a visszaforgatás nagyobb mértékű, például azért, mert kicsi a cég, de – a növekedést illetően – nagy álmai vannak. 

A kiva tehát ennek a körnek vonzó lehet, de ennek ára van. Nem kezdhet ugyanis kiva szerint adózni az, akinek nem rendezettek a munkaügyi kapcsolatai. Ez a kissé bürokrata szagú kifejezés azt jelenti, hogy mindenkit be kell rendesen jelenteni, minden közterhet pontosan és időre be kell fizetni: a kiva esetében mindenféle szabályt betartó cégek jöhetnek csak szóba. Bármiféle tartozás, elmarasztalás kizáró ok, valahogy úgy, ahogy például az EU-pályázatoknál is csak feddhetetlen cégek indulhatnak. Ez akkor is követelmény, ha az adótartozásunkról meggyőződéssel állítjuk, hogy morálisan védhető és mi jót akartunk. 

Nem árt szem előtt tartani, hogy ezek a követelmények lényegében egybeesnek azokkal, amiket egy potenciális kockázatitőke-befektető állít egy céggel szemben. Azaz, ha úgy döntenénk, hogy tőkét akarunk bevonni, akkor a kiva kiváló kényszerítő erő ahhoz, hogy adminisztratív szempontból mindig értékesíthető állapotban tartsuk cégünket.