Kamatkockázat

A kamatkockázat a piaci pénzügyi kockázatok egyik legfontosabb eleme, amely a kamatszint elmozdulásaiból adódik.

A kamatkockázat a bankok működésnek alapvető velejárója, így nekik ezzel folyamatosan számolniuk kell – ez a banki könyvi kamatkockázat. A bankoknak a kockázat kezelésére bonyolult módszertanokkal tőkét kell képezniük, de mi itt inkább a kamatkockázatnak azzal az értelmezésével foglalkozunk, ami akkor keletkezik, amikor egy magánszemély vagy egy cég hitelt vesz fel. 

Általában akkor beszélünk kamatkockázatról, amikor a hitelünk nem a teljes futamidőre fix kamatozású, azaz a futamidő alatt a fizetendő kamat mértékét nem ismerjük előre. Valójában azonban akkor is van kamatkockázatunk, ha fix a kamat és a törlesztőrészlet, hiszen ha a teljes futamidő alatt az általános kamatkörnyezet alacsony kamatokat eredményez, akkor a korábbi magasabb fix kamatozású hitelünk drágának számít. A rögzített kamatozás esetén ugyanakkor a hitelfelvevő pontosan ismeri, hogy mekkora kamatot fog fizetni, azzal előre tud kalkulálni, ilyenkor a hitelfelvevő kockázata felülről korlátos, hiszen a fix kamatszintnél akkor sem fizet többet, ha közben nagyon romlik a külső gazdasági környezet. Az e feletti kockázatot tehát a bank futja, aminek természetesen megkéri az árát. 

A változó kamatozású hitel esetében a kamatláb jellemzően valamilyen külső, a hitelezőtől független referenciakamathoz van kötve. Ilyenkor a kamat mértéke úgy áll össze, hogy a referenciakamatlábhoz hozzáadjuk a kamatfelárat. Azt már a szerződés határozza meg, hogy a kamatfelár hogyan változhat kamatperiódusonként és a referenciakamat mihez kapcsolódik, mi szerint változik. A változtatható kamatú hiteleknél a hitelező kamatperiódusonként eldöntheti, hogy él-e egyoldalú módosító jogával. Persze ez a változtatási jog is a szerződés és a jogszabályok által korlátozott.

Változó kamatozású hiteleknél a megfelelő kamatperiódus kiválasztása is kritikus kérdés. A gyakran változó kamatú hitel a hitelfelvétel pillanatában általában olcsóbb, hiszen ezeknél a hitelező gyorsan reagálhat a piaci folyamatokra. Csakhogy ez a hitelfelvevő oldalán egyet jelent a törlesztőrészletek sűrű változásával és a rossz tervezhetőséggel. A hosszabb időre rögzített kamatozás kiszámíthatóbb, de éppen emiatt a hitelfelvételkor általában drágább is. 

Nem ennyire közvetlen módon, de kamatkockázatról beszélünk akkor is, amikor a különböző befektetések hozamát a piacon könnyen elérhető kamatokhoz, például a lekötött betétekhez viszonyítjuk. Ha a banki betétek kamata emelkedik, de a befektetések várható hozama nem javul, akkor nagyobb kockázattal kisebb relatív hozamot érünk el, vagyis a befektetésünk vonzereje összességében romlik. Rossz esetben akár az is előfordulhat, hogy a banki kamatok a befektetés reálisan elvárható hozama fölé emelkednek, ekkor már tényleges kamatveszteségről beszélhetünk.  

Csakúgy, mint az árfolyamkockázat esetében, a kamatkockázat kezelésére is vannak kidolgozott eszközök. Ilyenek például a kamatfedezeti és kamatopciós eszközök, amelyek a jövőbeli kedvezőtlen irányú kamatmozgások ellen nyújthatnak védelmet.