Komparatív előnyök

A komparatív előnyök a világgazdaság mozgatórugói. Relatív termelékenységi előnyökről van szó, lényegében arról, hogy nem érdemes mindent magunknak előállítanunk. Sőt amiben jobbak vagyunk, azok közül is csak azzal érdemes foglalkozni, amiben sokkal jobbak vagyunk, mint mások.

A komparatív előnyök elmélete azt mutatja be, hogy a világgazdaságban nem az abszolút termelékenységi előnyök határozzák meg, hogy ki mit gyárt vagy szolgáltat, hanem a relatív előnyök, mert így összességében mindenki jobban jár. 

Az elmélet az 1800-as évek elején alkotó angol közgazdász, David Ricardo nevéhez fűződik, aki a bor és a posztó angliai, illetve portugáliai előállítási költségeiből indult ki:

vég posztó hektó bor

Portugália 90 80

Anglia 100 120

A táblázatból látható, hogy Portugáliának mindkét terméken abszolút előnye van Angliához képest, posztót 10, bort pedig 33 százalékkal olcsóbban tud előállítani, mint Anglia. Gondolhatnánk, hogy Portugáliának mindkét terméket érdemes gyártania, de nem ez a helyzet. 

Ha a borosgazdák és a posztógyártók csak országon belül kereskednek egymással a két termékkel, akkor Portugáliában egy hektó borért 80/90, azaz 0,89 vég posztót lehet venni, Angliában viszont lényegesen többet 120/100-at, azaz 1,2 véget.  

Ha ezután beindul a kereskedem a két ország között (és tegyük fel, hogy nincsenek vámok és más drágító tényezők, kicsit mintha ma az EU-ban történne meg mindez), akkor a portugáloknak nagyon megéri majd bort termelni és exportálni, azaz posztóra cserélni Angliában, hiszen sokkal több posztót kapnak érte ott, mint odahaza. De mi a helyzet az angolokkal? 

Angliában a házon belüli kereskedelem idején egy vég posztóért 100/120, azaz 0,83 hektó bort adnak, Portugáliában viszont 90/80, azaz 1,125 hektót, vagyis az angoloknak érdemes posztót vinniük Portugáliába borért. 

Jól látszik, hogy mindkét országnak érdemes specializálódnia, Portugáliának a borra, mert abban nagyobb a termelékenységi előnye, Angliának pedig a posztóra, mert abban kisebb a termelékenységi hátránya. A két ország közötti csereberével az árak később kiigazodnak, és azt is tudjuk, hogy nagyon sok egyéb tényezőtől függenek, de ettől még világos, hogy a specializációval és a nemzetközi kereskedelemmel mindkét ország jól jár.

A komparatív előnyök kiaknázása a világkereskedelem és a globalizáció mozgatórugója, amiből nagyon sok hasznunk származott az elmúlt évtizedekben. Számos közgazdász szerint alapvetően ennek köszönhető az elmúlt évtizedek szokatlanul hosszú prosperitása, és az a tény, hogy noha egyre jobban élünk, és egyre több a pénz a világgazdaságban, az árak mégsem szálltak el, vagyis a globális verseny ellentartott az inflációnak.  

Mások, főleg a munkaerő kizsákmányolása, vagy éppen a munkanélküliség miatt, illetve a negatív környezeti hatások okán kritizálják a mindent eluraló globalizációt. Az is igaz, hogy a járvány miatti lezárások, a termelési, ellátási láncok megszakadása a globalizáció hátrányaira is rámutattak, kiszolgáltatottá tettek egyes szektorokat és országokat, de a komparatív előnyök elmélete alapvetően jól írja le a mögöttes erőket, amelyek a világgazdaságot működtetik.