Humánerőforrás-menedzsment / HRM

A humánerőforrás-menedzsment (angol neve után HRM) az a szervezeti egység, amely biztosítja, hogy a vállalatnál minden időpontban rendelkezésre álljon annyi és olyan szakértelmű munkaerő, ami biztosítja a tevékenységek hatékony elvégzését.

A vállalati HR-részleg feladata, hogy a cégnél mindenkor rendelkezésre álljon a szükséges munkaerő. Ez összetett feladat, mert nemcsak arra kell figyelni, hogy megfelelő mennyiségű ember legyen a cégnél, hanem arra is, hogy a szükséges szakértelem is együtt álljon, és a munkafolyamatok úgy épüljenek egymásra, hogy a lehető legkisebb munkaerőigény mellett is hatékonyan működjön a vállalkozás.

Hagyományos értelemben tehát a HR feladata a toborzás, a munkavállalók beillesztése a szervezetbe, feladataik kijelölése, teljesítménycéljaik meghatározása, az elvégzett munka értékelése, a bérek és jutalmak megáíllapítása és a munkaerő-fejlesztés. 

Ennek megfelelően a HR-t sokáig adminisztratív szervezeti egységnek tekintették a cégek (bérszámfejtés, toborzás, egyebek), de az utóbbi időben világossá vált, hogy nagyon is stratégiai jelentőségű szervezeti egység. Különösen az új munkavégzési formák (home office elterjedése, digitális nomádok megjelenése) okán lett egyértelmű, hogy a profi HR-tevékenység komoly hozzáadott értéket állít elő a vállalkozás számára. 

Napjainkban így a HR-tevékenység lényegesen többről szól, mint korábban. Ennek hátterében az áll, hogy a digitalizáció, a technológiai fejlődés miatt az emberi munka hozzáadott értéke, a dolgozók szükséges tudása – és ezzel párhuzamosan a munkaerő ára is – jelentősen megemelkedett. Ehhez hozzájárult az elmúlt évek prosperitása, az emiatt szűkössé vált munkaerő-kínálat, valamint a társadalmi igazságosságról alkotott képzeteink átalakulása is (lásd a cégeknél a társadalmi felelősségvállalás és a – magyarul kicsit bénán hangzó – környezetvédelmi, társadalmi és vállalati kormányzás megjelenését).

Ezzel párhuzamosan vált elfogadottá az agilis módszertan, és alakult ki az felismerés, hogy az elégedett és elkötelezett munkaerő a vállalatok beruházási palettáján valószínűleg a legnagyobb olyan hatékonyság- és értéknövelő befektetés, amely házon belül megvalósítható. 

Mindezek a körülmények és felismerések oda vezettek, hogy a HR részlegek feladatai között egyre nagyobb súlyt kap a munkafolyamatok tervezése és szervezése, egymáshoz való viszonyuk kialakítása és az egyes szervezeti egységek együttműködésének támogatása. 

A munkaerő felértékelődése és a nagyobb tudásigény miatt ezzel párhuzamosan olyan új fogalmak lettek egyre hangsúlyosabbak a HR-tevékenységben, mint a karrieréletút támogatása vagy a munkavállalói élmény fogalma. A fiatalabb munkavállalói (azaz Y és Z) generációkról ugyanis egyértelműen kiderült, hogy gyakran az anyagi jólétnél is fontosabbnak tartják a munkahely minőségét.

Ez alatt pedig rendkívül változatos követelményrendszert értenek, amiben megjelenik a munka érdekességétől kezdve az irodai környezeten át, a távmunka lehetőségén keresztül az új képességek elsajátításáig számos elvárás. Ezen igények kielégítése nemcsak új kihívások elé állította a HR-szakmát, de fel is értékelte annak jelentőségét, így vált adminisztratív területből stratégiai területté.