Biztosíték

A biztosíték nyújt fedezetet arra az esetre, ha a hitelfelvevő nem vagy nem megfelelően törleszti a felvett hitelt.

A hitelezés világában a biztosíték a fedezettel azonos jelentésű, szinonim fogalom. A biztosíték nyújt fedezetet a hitelfelvevő fizetési kötelezettségeire abban az esetben, ha azokat nem vagy nem a hitelszerződésben foglaltak szerint teljesítené.

A biztosítékok sokfélék lehetnek, kis túlzással bármi szóba jöhet, amit a hitelező bank elfogad fedezetként (pl. értékpapír vagy bankbetét, óvadék, kezesség, engedményezés, zálogjog tárgyi eszközön, ingatlanjelzálog, bankgarancia, hitelgarancia stb.). A hitelező szempontjából valamely biztosíték annál inkább megfelelő, minél könnyebben birtokba vehető, értékesíthető (azaz forgalomképes) és az értéke előre kalkulálható. 

Vállalkozások hitelfelvételénél már a szóba jöhető hitelkonstrukciók közötti választásnál érdemes figyelembe venni és mérlegelni, hogy a vállalkozás hogyan tudja majd teljesíteni a biztosítéki elvárásokat. 

Sok esetben a szokásos bankári biztosítékokat kell felajánlani a hitel felvételéhez. Ez azt jelenti, hogy a hitelező bankra van bízva, hogy a hitelvizsgálati eljárás alapján milyen biztosítékokat kér, illetve fogad el. 

A hitelfelvevő szempontjából általában azok a konstrukciók kedvezőbbek, amelyek elsődlegesen azt kötik ki biztosítékként, amire a finanszírozás irányul (pl. beruházási hitelnél a beruházás tárgyát, forgóeszköz-finanszírozásnál a vevőkövetelések engedményezését stb.). 

Szintén előnyös, ha a hitel biztosítéka hitelgarancia is lehet, hiszen a hitelgarancia kifejezetten a kellő fedezettel nem rendelkező vállalkozások hitelhez jutását segíti elő.