Adatgazdaság

A számítógépek, a végtelen mennyiségben születő adatok és az online adatáramlásra épülő következtetések, előrejelzések teret nyitottak az automatizációnak, az adatokra alapozott döntéshozatalnak. Ez a jelenség az adatgazdaság, ami egész iparágakat alakított át.

Az adat az új olaj, szokták mondani mostanában, azt értve ez alatt, hogy aki az adatokat birtokolja és megfelelő módon hasznosítja, az gyorsan előretör a versenytársaihoz képest, legyen szó egy országról, egy vállalatról, vagy akár egy középiskoláról. 

Ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy mit is értünk adat alatt. Ha bejön egy ember a boltunkba, az önmagában nem adat, adattá akkor válik, ha tudjuk, mikor jött, kb. milyen idős, férfi vagy nő, mit vásárolt, milyen értékben. Sőt még ez sem adat, mert ha mindezt fejben őrizzük, ahogy a vevők jönnek-mennek, gyorsan felülíródik és elvész az információ. 

Adatként mindez akkor lesz használható, ha szisztematikusan (adatbázisba) gyűjtjük, így ezáltal számítógépünk számára feldolgozhatóvá válik. Ha sok vevőnk van, akkor az adatbázis és annak elemzése kincsesbányává válhat. A gép ezekben az adatokban olyan mintázatokat vesz észre, amikre mi nem is gondolnánk.

Kiderülhet például, hogy a rendszeresen cicakaját vásárolók csoportja (az ilyen csoportokat marketinges nyelven gyakran egy perszónaként jellemzik) a szokásosnál többet költ például porzsákra is, tehát érdemes az állateledeles polc mellé néhány porzsákot is elhelyezni, nehogy elfelejtsék vagy egy másik boltban vásárolják meg. 

Ha mindehhez tudjuk a cicás vevők valamilyen személyes adatát (pl. nevét, e-mail-címét, Facebbok-profilját vagy telefonszámát) is, az már kész főnyeremény, hiszen értesíthetjük őket a cicakajás árengedményről vagy az új porzsákokról is, vagyis éreztethetjük velük a törődést, javíthatjuk az ügyfélélményt. Ezek már a személyes adatok körébe tartozó információk, ezért az ilyen akciók előtt feltétlenül nézzünk utána, hogy a GDPR szellemében mit engedhetünk meg magunknak és mit nem. 

De adat nemcsak a kereskedelemben, hanem az iparban és általában az élet minden területén keletkezik, sőt gyárthatunk is. A digitális világban az adat gyártásának útja alapvetően a szenzorizáció, avagy az a trend, hogy egyre több eszközbe, gépbe, áruba építünk szenzorokat, amik valamit érzékelnek (súly, helyváltoztatás, hőmérséklet, hang, kép stb.), és ezeket továbbítják egy számítógépnek (ez maga a dolgok internete), amely gyakran óriási adatbázisokba rendezve (beszédes elnevezéssel ez a Big Data) feldolgozza őket. 

A szenzorizáció és az adatfeldolgozás miatt működőképes a repülőgépek robotpilótája, válik lassan lehetővé az önvezetés, ez vezérli az emberek nélkül működő raktárakat, kombájnokat és Ipar4.0-ás ipari berendezéseket a CMC esztergától kezdve a gyümölcsosztályozó gépsorokig. 

Ha nincs saját adatunk, akkor akár vehetünk is. Adatot vásárolunk például akkor, amikor beállítjuk egy Facebook-hirdetésben, hogy azt célcsoportként a budapesti, gyereket nevelő nőknek szánjuk, hiszen a Facebook pont attól tudja megvalósítani ezt a célzást (szaknyelven targetálást), hogy gyűjti és feldolgozza felhasználóinak adatait.

Kicsit messzebb vezet ugyan, de jó, ha tudjuk, hogy a legtöbbször adatot vásárolunk akkor is, amikor lehetővé tesszük a Facebooknak vagy bárki másnak saját adataink megismerését. Ilyenkor a saját adatainkkal fizetünk azért, hogy csak a (platform szerint) minket érdeklő hirdetések jussanak el hozzánk, vagy sok hozzánk hasonlóan gondolkodó ember idővonalára jussanak el a bejegyzéseink.