Rendszerintegráció

A rendszerintegráció egy olyan komplex információs rendszer létrehozásának folyamata, mely magában foglalhatja egyedi architektúrák, alkalmazások tervezését és megépítését, plusz ennek az új elemnek az összekötését meglévő vagy új hardveres, szoftveres, vagy hálózati megoldásokkal.

A rendszerintegráció egy hagyományos informatikai feladat, melyet jellemzően a vállalatok nem önmaguk számára végeznek, hanem specializált, külső szakértő céget, rendszerintegrátort bíznak meg hozzá. Célja, hogy a vállalat vagy szervezet informatikai rendszerei új képességekkel, lehetőségekkel bővüljenek vagy eddig össze nem kapcsolt részek közösen nagyobb hozzáadott értéket tudjanak termelni, mint külön-külön.

Az informatikai piac egyik legnagyobb kihívása az elmúlt évtizedekben az volt, hogy különböző komponenseket, alrendszereket képes legyen összekapcsolni és azokat egy közös cél értekében együtt üzemeltetni. Ez különösen nehéz feladat akkor, ha ezek a rendszerek eltérő technológiákra épülnek, különböző gyártók fejlesztései és különböző módszertanok szerint működnek. Ezen a területen az IT-mérnököknek széles tudással kell rendelkezniük és minden érintett területet, technológiát képesnek kell átlátniuk.

Az integráció lehet horizontális vagy vertikális típusú. Előbbi esetben egy egyedi alrendszert fejlesztenek, mely átfogja az összes többi modult, üzleti szoftvert és azok felé létrehoz egyetlenegy interfészt, melyen keresztül az összes többi rendszer is vezérelhető, használható. 

A vertikális integráció ezzel szemben azt jelenti, hogy az alrendszerek funkciónként integrálódnak és silók jönnek létre. Az integráció általában a legegyszerűbb funkcióktól kezdve felfelé halad. Kezdetben ez a leggyorsabb és legkönnyebb megoldás, mert egy-egy terület lefedéséhez elég kevés beszállító és fejlesztő. Később azonban ez visszaüthet, mert a meglévő silókba új funkcionalitás nehezen illeszthető.

Egy harmadik módszer a spagetti vagy csillag integráció, amikor is egy-egy alrendszert igény szerint több más alrendszerrel is összekötnek az üzleti logika mentén, de minél több kapcsolódás jön létre, annál átláthatatlanabb és nehezebben üzemeltethető lesz. Hosszú távon így kibogozhatatlan függőségek alakulnak ki, amiből nehéz kiemelni anélkül 1-1 elavult részt, hogy amiatt valami más ne álljon le. 

A rendszerintegrációra akkor van szükség, amikor egy vállalat növekszik és egyszerű módszerekkel már nem fedhető le a működése, és maga az infrastruktúra válik gátjává a növekedésnek, skálázódásnak. 

Integráció nélkül a részlegek a növekedés során külön utakon indulnának el és egymástól teljesen független megoldásokat építenének ki, melyek nem kommunikálnának egymással, így nem is lennének képesek adatokat megosztani egymással, sőt a megosztott adatok értelmezése, formátuma is problémát jelenthet. Ennek következménye egy nagyon lassú, drága és nem hatékony működés, melyet minden vállalat szeretne elkerülni.

A rendszerintegrációs feladatoknak így óriási súlya van, de ahogy előnyre lehet vele szert tenni, ugyanúgy kockázatot is jelentenek. Gyakori, hogy a kitűzött célokat nem sikerül elérni vagy jóval később, drágábban, bonyolultabban. A kiváltani készült rendszerek gyakran jobban funkcionálnak, mint a rosszul megtervezett, nem kellően kipróbált újak. Az is előfordulhat, hogy egy integrációs megoldást a kivitelező csapaton kívül senki más nem lát át vagy másik cég technológiájával nem lehetséges működtetni, könnyű csapdába esni.

Ha viszont sikerül jól összerakni a rendszereket, akkor a vállalat ugrásszerű növekedést tapasztalhat a termelékenységében, eredményességében. A rendszerintegráció könnyebbé teszi a vállalati és/vagy vezetői információs rendszerek üzemeltetését is, hiszen az összekötött adatbázisok révén az üzleti teljesítmény átfogóan mérhetővé válik. Sokszor pedig az elavult rendszerek kiváltásával rengeteg időt, erőforrást, költséget is meg lehet spórolni.