Kriptovaluta / Kriptodeviza / Kriptopénz
A kriptovaluták digitálisan létrehozott pénzek, melyek tulajdonosait, a pénzekkel lebonyolított tranzakciókat nem egy központi adatbázis, hanem egy számtalan egyedi számítógépet egybefoglaló hálózat tart nyilván és üzemeltet.
A kriptopénzek – melyek közül a legismertebb napjainkban a Bitcoin – leginkább a korábbi készpénz-helyettesítő eszközök, illetve a független utalási rendszerek (pl. a PayPal) evolúciós szerelemgyerekének tekinthetők.
A kriptopénzek (nevezik valutának és devizának is, bár a két fogalom korántsem rokonértelmű egymással) fizikai formában egyáltalán nem, csak és kizárólag virtuális alakban, egy digitális jelként létező pénzek. Mivel pénz, ezért hasonlóan klasszikus társaikhoz (pl. a dollár vagy az euró) meg lehet őket vásárolni a piacokon (azaz van árfolyamuk) és egyre több helyen (de itt azért ne a sarki zöldségesre gondoljunk) fizetni is lehet velük.
Ami a fintech forradalom részeként megjelenő kriptovaluták igazi sajátja, az az, hogy a hagyományos valutákkal vagy elektronikus fizetési megoldásokkal (pl. bankkártya, elektronikus pénz) szemben nincs kibocsátójuk, nem ismerhető meg a tulajdonosuk, nem tartoznak egyetlen ország hatóságának, jegybankjának felügyelete alá sem, és persze így nem vonatkoznak rájuk a megszokott felelősségi, garanciális, kárviselési szabályok sem.
Ez abból fakad, hogy a kriptovaluták matematikai algoritmusokon alapuló, digitálisan létrehozott fizetőeszközök, melyek összes jellemzőjét (tulajdonosait és a tranzakciókat) nem egy központi adatbázis, hanem egy számtalan egyedi és egyenrangú számítógépet egybefoglaló hálózat tart nyilván, és üzemeltet.
E hálózat működési modellje a blockchain, azaz blokklánc technológia, mely lehetővé teszi a különböző értékek – így a kriptovaluták – egyszerű cseréjét és a tranzakciók lekönyvelését. Az időbélyeggel ellátott, titkosított tranzakciók történetét egymástól független és egyenrangú számítógépek tartják nyilván és bővítik tovább, melyekhez bárki csatlakozhat. Az összes tranzakció egységekre bontva, meghatározott méretű blokkokba „csomagolva” kerül tárolásra. Minden blokk tartalmazza az előző blokk címsorát, mely ismét egy sor tranzakciót tartalmaz és elődjére mutat, és így tovább: innen a blockchain elnevezés.
Mindez nemcsak azért fontos, mert így nincs egyetlen központi hatóság vagy számítógép sem, mely egymagában ellenőrizni tudná egy kriptopénz piacát, hanem azért is, mivel azon számítógépek, melyek a folyamat során matematikai műveleteket végeznek a kriptopénzhálózat tranzakcióinak visszaigazolására és a biztonság növelésére, „fizetést” is kapnak, mégpedig általában épp a nyilvántartott kriptopénz formájában. Ezt, a gyakorlatilag a kriptopénz folyamatos kibocsátását jelentő folyamatot nevezik bányászatnak.
Mivel a kriptopénzek – árfolyamukra is nyilvánvaló hatással lévő – kibocsátása így leginkább egy nem ismert algoritmus által szabályozott folyamat, a benne rejlő árfolyamkockázatok miatt a hagyományos pénzügyi világ szereplői és szabályozó hatóságai általában igen erős szkepszissel tekintenek rájuk. Érdemes erre is figyelemmel lennünk, ha épp spekulatív kriptopénzvásárláson törnénk a fejünket.
Nem tesznek jót a kriptovaluták jó hírének az egyre gyakrabban bekövetkező lopások sem. Ugyanis amikor az elektronikus formában tárolt kriptovalutánkat a feltört e-perselyünkből ellopják, akkor nincs kihez fordulnunk: nincs egyetlen szervezet vagy intézmény, amely kártalanítana minket, ellentétben azzal a védelemmel, melyet bankunk pl. bankkártyánk elvesztése vagy bankkártyaadataink ellopása esetén biztosít számunkra.
Utoljára szerkesztve: 2021. augusztus 24.