Folyószámlahitel

A folyószámlahitel valójában nem hitel, hanem egy hitelkeret, egy állandó tartalék, amiből mindig a finanszírozáshoz szükséges mennyiség hívható le, vehető fel.

Amikor egy bevétel nem érkezik meg időben vagy a cég működésének jellegéből fakadóan kódolva van a rendszerben, hogy a kiadások és a bevételek elcsúsznak egymáshoz képest, akkor könnyen késedelembe eshetünk valamelyik partnerünkkel szemben. Ennek – azaz a likviditási problémáknak az – elkerülésére szolgál a folyószámlahitel. 

A folyószámlahitel valójában egy rövid távú finanszírozási problémákra rendelkezésre álló hitelkeret, amiből mindig annyit hívunk csak le, amennyi éppen szükséges, és a bevételek befolyásakor jellemzően vissza is töltődik. Ha egy vállalkozás a folyószámlahitelét tartósan csaknem teljesen kihasználja, akkor vagy valamilyen másik hitel után kell néznie – mondjuk forgóeszközhitelt érdemes felvennie, vagy végig kell gondolnia, hogy a tevékenysége ténylegesen nyereséggel kecsegtet-e. 

A bankok a folyószámlahitel-keret nagyságát jellemzően az éves árbevétel 20 százaléka körül állapítják meg, ez azonban nagyban függ attól, hogy mennyire rendszeresek a cég bevételei, mennyire áll sok lábon a vállalkozás és biztosít-e valamilyen fedezetet. Ha a vállalkozás mögött van néhány éves banki múlt, akkor jó eséllyel számíthat folyószámlahitelre, pénzügyi múlt nélküli induló vállalkozás esetében azonban szinte kizárható ez a finanszírozási mód. 

A folyószámlahitelhez rendszerint készfizető kezességet is megkövetelnek a bankok, azaz elvárják, hogy a cég helyett bármikor a tulajdonos(ok) személyes vagyonát is bevonhassák a törlesztésbe. Ha nem hiszünk a cégünkben vagy tudjuk, hogy nagyon nagy kockázatokkal működik (pl. egy gyors növekedésű startup), akkor ez a feltétel riasztó is lehet, és inkább más finanszírozási formát (kockázati tőke vagy közösségi finanszírozás) érdemes keresnünk.