Beváltási eljárás

A beváltási eljárás során a hitelgarancia kedvezményezettje kérheti a garanciát nyújtótól a garantált hitel megfizetését – azaz a kezesség biztosítását.

Amennyiben a hitelfelvevő nem vagy nem megfelelően törleszti a hitelgaranciával biztosított hitelszerződésből fakadó pénzügyi kötelezettségeit, esetleg felszámolási vagy csődeljárás indul ellene, a hitelező lehívja a hitelgaranciát, azaz a garanciát adótól kérheti a nyújtott hitel megfizetését.

A beváltási eljárást a hitelező (általában a bank) kezdeményezi, ennek során felmondja a hitelszerződést, elkészíti a hitelfelvevő tartozásait összesítő ún. hátraléki kimutatást, valamint benyújtja a kezességvállalás beváltására irányuló kérelmet a hitelgarancia-szervezetet felé.

A hitelgarancia-szervezet – amennyiben a hitelszerződést és a kapcsolódó dokumentumokat (pl. biztosítéki szerződések) rendben lévőnek találja – megfizeti a tartozás a kezességvállalás %-ával arányos részét a hitelezőnek (például egy 1 millió forintos tartozás és 50%-os hitelgarancia esetén 500 ezer forintot). 

A hitelgarancia lehívásától függetlenül a hitelfelvevő fizetési kötelezettsége fennmarad. A hitelgarancia lehívását követően a hitelfelvevő hitelének arányos részével a bank helyett a hitelgarancia-szervezetnek fog tartozni.

Ekkor veszi kezdetét az ún. behajtási szakasz. A hitelgarancia-szervezetek a behajtást leggyakrabban rábízzák az eredeti hitelezőre (a bankra), amely ennek eredményes megvalósítása érdekében minden törvényes eszközt és módot felhasznál. A behajtásból származó összeget a hitelező és a hitelgarancia-szervezet a kockázatvállalásukkal arányosan osztják fel maguk között (a fenti példánál maradva a beszedett összegen 50-50%-os arányban osztoznak).

Szerencsére mindez csak ritkán fordul elő: a kiadott kezességek túlnyomó többsége (több, mint 90%-a) normál lejárattal szűnik meg, azaz a hitelfelvevő rendben visszafizeti a hitelt és a kezesség lejár. Beváltásra csak a kezességek alig néhány százaléka kerül.