Befektetésialap-kezelő

A befektetésialap-kezelő befektetési alapok kezelésére létrehozott intézmény.

A befektetésialap-kezelők befektetési alapokat hoznak létre. Minden befektetési alapnak külön befektetési politikája van, befektetési eszközök egy meghatározott körét tartalmazza és meghatározott kockázati szintet testesít meg. Az alapkezelő az alapra befektetési jegyeket bocsát ki, amelyek összértéke követi az alapban levő eszközök értékét, így a befektetési jegyek vásárlásával a befektető tulajdonképpen az alap hozamából vásárol részesedést. 

A befektetésialap-kezelők a legtöbbször alapok széles skáláját hozzák létre, és a legkülönbözőbb alaptípusokat kínálják a befektetőknek, akik így válogathatnak a különböző kockázati szintű befektetési jegyekből. Az alapkezelők abban versenyeznek egymással, hogy melyikük milyen hozamokat tud elérni a különböző befektetéstípusokon, amit jellemzően valamilyen benchmarkhoz (referenciaindexhez) viszonyítanak. Ha tehát egy alapkezelőnek van amerikai részvényalapja, annak hozamát úgy írják le, hogy például a legismertebb amerikai tőzsdeindexhez, Dow Jones indexhez képest milyen többlethozamot ér el. 

Bár az alapkezelőkkel kapcsolatban mindig hangsúlyozni kell, hogy a múltbeli teljesítményük nem garancia alapjaik jövőbeli hozamára, az alapkezelőkről a hozamaik alapján mégiscsak kirajzolódik egy kép a befektetőkben, akik ez alapján preferálják az egyes alapkezelők befektetési jegyeit. 

A befektetésialap-kezelő díjazása az alapkezelési díj, aminek nagysága nagyban függ attól, hogy az alapot aktívan vagy passzívan kezelik-e. A passzívan kezelt alap azt jelenti, hogy az alapkezelő az adott alap stratégiájának megfelelően befektet, majd a piacra bízza a teljesítményt. Nincs kereskedés az alapban, így az aktív alapoknál jóval költséghatékonyabb befektetésnek minősül. 

Az aktív alapkezelésnél az alapkezelő magasabb költséget számít fel, viszont az alap összetételének folyamatos változtatásával a lehető legmagasabb hozam elérésére törekszik. A döntéseik vagy jól, vagy rosszul sülnek el, mindenesetre többletköltséggel kell számolni egy passzív alaphoz képest.

Mindezt persze mi magunk is megtehetnénk a pénzünkkel, vehetünk részvényeket, kötvényeket, aranyat és más nyersanyagokat mi magunk is, mégis van létalapja ennek az intézményrendszernek. A befektetők az egyes befektetési jegyek vásárlásával megkímélhetik magukat a piaci folyamatok naprakész követésétől és nehéz döntési helyzetektől. Emellett okkal bíznak abban, hogy az alapkezelő náluk jobban forgatja a rá bízott vagyont, jobban átlátja a piaci folyamatokat és ki tudja aknázni azt a lehetőséget, hogy a kisbefektetőknél nagyságrendekkel több pénz felett diszponál.

Az alapkezelők által létrehozott alapok általában előre meghatározott és a befektetők számára publikált eszközosztályba – részvénybe, kötvénybe, ingatlanba, más befektetési alapba (alapok alapja) – fektetnek, és azon belül is meghatározhatnak részterületeket. Így lehetnek pl. európai részvényalapok vagy amerikai állampapíralap, melyek a befektetők számára is eltérő kockázati szinteket testesítenek meg. Ezektől eltérő befektetési politikát képviselnek az abszolút hozamú alapok, amelyek kezelője saját belátása szerint tarthat befektetési eszközöket a portfóliójában a különböző befektetési eszközosztályokból.

Vannak olyan alapkezelők, amelyek csak az alapok egy vagy néhány típusára fókuszálnak. Viszonylag új jelenség a tematikus alapkezelők megjelenése, amelyek egészen szűk érdeklődési körű alapokat hoznak létre, például kizárólag megújuló energiával foglalkozó cégekbe vagy fenntartható élelmiszereket gyártó vállalatokba fektetnek.