Befektetési alap

A befektetési alapok sok kisbefektető pénzét gyűjtik össze és azokat együttesen, világos szabályok szerint befektetve portfóliókat hoznak létre, amelyek hozamát javarészt visszaosztják a kisbefektetőknek.

A befektetési alapok a kisbefektetők kisebb-nagyobb befizetéseit gyűjtik össze és azokat egyszerre, egy tömegben kezelik. Egy jó befektetésialap-kezelő ki tudja használni a nagy pénztömeg jelentette előnyöket és a szokásosnál nagyobb  hozamot tud elérni a befektetőknek. 

A befektetési alapok vásárlóinak így nem kell egyesével válogatniuk a részvényeket, kötvényeket, ingatlanokat, alapanyagokat (együttes nevükön befektetési eszközöket), mégis diverzifikált befektetéshez jutnak, ráadásul ezt már kis összeggel is megtehetik. 

A befektetési alap megvásárlása ugyanis befektetési jegyeken keresztül történik. Ezzel a megoldással akár az is előfordulhat, hogy az alap vevője olyan befektetési eszköz hozamából részesedik, amelynek ára jóval meghaladja a saját befektetését. A vevő így tulajdonképpen nem egy részvény, kötvény vagy más eszköz tulajdonosává válik, hanem sokféle eszközdarabkába (azaz egy portfólióba) fektet be. Ez az alapkezelő tapasztalatától és az adott alap stratégiájától függően porlasztja a befektetési kockázatot és javítja a hozamkilátásokat. 

Nagyon sokféle alap működik, amelyek közül a választott befektetési eszközök, a kockázatok, a költségeik vagy az ajánlott befektetési időtáv szerint válogathatunk. Az alapkezelőknek ezeket a paramétereket, vagyis az alap befektetési politikáját nagyon részletesen meg kell adniuk (Kiemelt Befektetői Információk [KIID] dokumentum) és jóvá kell hagyatniuk a jegybankkal.

Az alapokat megkülönböztetjük aszerint, hogy nyílt vagy zárt végűek. A nyílt végű alapok naponta számítják az árfolyamot, és ezen az adott napi árfolyamon bármekkora tételben lehet venni vagy visszaváltani a befektetési jegyeket. A zárt végű alapok befektetési jegyeit nem lehet a lejárat előtt visszaváltani, így ezek kevésbé rugalmasak a befektetők szempontjából – de ezek is szabadon adhatók-vehetők. 

Ugyancsak megkülönböztetjük a befektetési alapokat aszerint, hogy passzívan,vagy aktívan kezelik. A passzív alapokban egyszer létrehoznak egy portfóliót, aztán várják, hogy a benne szereplő befektetések révén az alap egésze milyen hozamot ér el. Az aktív kezelésű alapoknál időről időre felülvizsgálják a portfóliót és változtatnak az alap összetételén. Első ránézésre ez jobb stratégiának tűnik, csakhogy az aktív alapkezelés nagyobb alapkezelői díjjal is jár, hiszen az alap folyamatos kezelése költségekkel jár.

A legtöbb alap valamilyen meghatározott eszközosztályba fektet, így beszélhetünk például magyar kötvényalapról, észak-amerikai részvényalapról, vagy akár megújulóenergia-alapról (ez csak megújuló energiás cégekbe fektet, ez már egyenesen tematikus alap). Vannak azonban olyan alapok, amelyek kezelője szabadon válogathat a befektetési eszközök közül, ezek az abszolút hozamú alapok.

A befektetési alapok jövőbeli hozama előre nem megjósolható, így a befektetési kockázatot végső soron itt is a befektető viseli. Az alapkezelőre, illetve a befektetési alapokra viszont szigorú törvényi szabályozás vonatkozik, tehát működésük áttekinthető és biztonságosnak mondható.

Nagyon fontos azt is áttekinteni, hogy az alapnak milyen költségei és díjai vannak, számol-e fel sikerdíjat. Az összesített költség a kötelezően publikált TER mutatóban testesül meg.