Vonalkód

Kevés olyan csomagolást találni már manapság, melyen ne lenne feltüntetve egy vonalkód és alatta egy hozzá tartozó számsor. Ez a kód a termékek beazonosíthatóságát szolgálja.

A különböző termékek egyedi beazonosíthatóságának igénye az egyre komplexebb ipari tömegtermeléssel kezdődött. A vonalkód az 1952-es szabadalmaztatást követően indult világhódító útjára, mint termékazonosító 1966 óta létezik, de a mai legáltalánosabb felhasználására – azaz a pénztárnál történő leolvasására – még majdnem egy évtizedet kellett várni. 1974-ben Amerikában egy ohiói szupermarketben egy rágógumi csomagolásán szerepelt először, Európában – egy angol filteres tea dobozán – 1977-ben jelent meg.

A vonalkód – a sokféleképpen használható kétdimenziós kódok, így a QR kód mellett – mára a világ legelterjedtebb automatikus azonosító jelképévé vált, amellyel elkerülhetők a kézi adatbevitel hibalehetőségei, és annál sokkal gyorsabb adatbeolvasást biztosít. A kód maga nem más, mint egy vonalakból és közökből álló jelkép, mely egy egyedi számsor fizikai (optikai) megjelenítését szolgálja. 

Ahhoz, hogy a világon minden számsor egyforma felépítésű és így bárki számára feldolgozható legyen, illetve minden számsor csak egyszer kerüljön kiadásra/felhasználásra, az azonosítószámokat szabványosítani kellett. Ez az egyedi számsor a világon egyetlen konkrét terméktípust jelöl: például egy adott gyártó mondjuk félliteres palackba csomagolt szénsavmentes ásványvizét. E gyártó másfél literes palackos szénsavmentes vize már egy másik számot és másik vonalkódot kap.

Ehhez persze szükséges az is, hogy az azonosító számok első részletét központilag adják ki és regisztrálják egy adatbázisba. Ez a GS1 szabvány az üzleti élet közös nyelve: minden azonosító csak egyszer szerepel, de azon mindenki egyformán ugyanazt a terméket érti a világon.

Vállalkozóként a vonalkód lehetőséget nyújt számunkra, hogy minden olyan terméket, mely vásárlóink számára különböző típust képvisel, külön-külön tudjuk beazonosítani, azonban fontos arra is ügyelni, hogy ennek a termék csomagolásán is megfelelő helyet kell találnunk, azaz már a csomagolás tervezésénél is gondolnunk kell erre!

Az egyedi termékazonosítók felhasználási lehetőségei azonban nem állnak meg a kereskedelemnél vagy a vevők informálásánál: a termékek nyilvántartására, a számlázás, a készletnyilvántartás, a logisztika egyszerűsítésére is használható a technológia.