P2P fizetés / Person to person fizetés

A P2P fizetés két fél – elsősorban magánszemély – közötti digitális tranzakciót jelent. Előnye, hogy gyors, kényelmes és egyszerűvé teszi a magánszemélyek közötti hitelezést is.

A P2P fizetés („person to person payment” vagy „peer to peer payment”) személyek közötti online fizetést, pénzküldést jelent. Gyakorlatilag egy átutalásról van szó internetes felületen vagy valamilyen mobilalkalmazáson, illetve akár egy e-mailen keresztül. Az ilyen szolgáltatások általában kisebb összegű, gyakran egymás közötti tranzakciók esetében jelentenek kedvező fizetési alternatívát. 

A P2P szolgáltatásoknak évtizedes múltja van: e fizetési rendszerek egyik úttörője a világszerte, így Magyarországon is elérhető PayPal volt. A digitalizáció térnyerésének és az azzal szorosan összefüggő fintech forradalomnak köszönhetően azóta számos újabb szolgáltató is megjelent a piacon.

A P2P fizetések a népszerűségüket elsősorban annak köszönhetik, hogy a pénzküldéshez elég tudni a másik e-mail-címét vagy mobilszámát, azaz nem kell hosszú számlaszámokat megjegyezni, elkérni és beírni, és sok más adatot közölni. 

A P2P fizetés nemcsak egyszerű és kényelmes, de általában olcsó is. Több szolgáltatónál meghatározott összeg alatt ingyenesek az átutalások. A külföldi átutalásoknál a díjak jellemzően sokkal kedvezőbbek a hagyományos banki átutalásoknál, és az átváltási árfolyamok is kedvezőbbek.  A P2P fizetés nagy előnye a gyorsaság is, hiszen az összeg szinte azonnal megérkezik a célba. 

Ami ennyi előnnyel bír, annak azért szinte mindig van valamilyen hátulütője is. Jelen esetben kockázatot jelenthet, hogy a P2P fizetési rendszereket biztosító cégek felületére egyszerű regisztrációval be lehet lépni, aminél a banki rendszerek masszívabb biztonságot nyújtanak. 

A P2P fizetések elterjedése megágyazott a személyek közötti hitelezésnek (angolul peer to peer lending) is. Ennek lényege, hogy egyenlő felek, azaz magánszemélyek adhatnak egymásnak kölcsönt, ami gyors és gyakran olcsó hitelhez jutást tesz lehetővé. A szabályozás, valamint a banki gyakorlat – hitelbírálat, kockázatkezelés – hiánya azonban komoly kockázatokat is hordoz magában.