Befektetés utáni értékelés / Post money valuation / Post-money valuation

A befektetés utáni érték egy vállalat becsült összértéke azt követően, hogy a külső finanszírozás vagy tőkeemelés megtörtént.

Egy tervezett tőkeemelést megelőzően az angyalok vagy a kockázatitőke-befektetők a pre-money valuation alapján tudják kiszámolni, hogy mekkora részesedést kell birtokolniuk, hogy az általuk tervezett tőkeinjekciót követően befektetésük az elvárt megtérülést biztosítsa számukra. A pre-money valuation és a tőkebefektetés összege lesz a post-money valuation értéke.

Ha például a befektetés előtti értékelés 100 millió dollár és a befektető 25 millió dollárt tesz a cégbe, azzal létrejön egy 125 millió dolláros befektetés utáni értékelés. Ekkor, normál esetben a befektető 20%-os befolyást szerzett a vállalatban, hiszen a tőkeemelése a befektetés utáni értékelésnek éppen az ötöde.

A valóságban azonban ritkán fordul elő, hogy a vállalkozó, startupalapító, illetve a kockázatitőke-befektető egyértelműen megegyeznek a vállalatban lévő eszközök és szellemi tulajdonok pontos értékéről. Minél nagyobb egy vállalat, annál inkább képes meghatározni az értékeléseket a finanszírozási eljárások során, de többnyire a befektető szava hangsúlyosabb. 

Többkörös befektetéseknél az értékelést bonyolítja a hígulás problémája, ami ellen a term sheetben szinte mindig hígulás elleni védelemről szóló rendelkezéseket kötnek ki a felek. Az elővigyázatos alapítók, korai befektetők mindig odafigyelnek arra, hogy egyensúlyt találjanak az új tőke bevonása és a számukra még elfogadható mértékű hígulás között.

Az újabb befektetési körök emellett még kiegészülhetnek osztalékelsőbbségi, likvidációs, megtérülési vagy egyéb elsőbbségi jogokkal, melyek szintén befolyásolhatják a befektetések utáni értékelést.

Új tőkeemeléskor, ha a befektetés előtti értékelés nagyobb, mint a legutóbbi befektetés utáni értékelés, akkor azt „up round” néven említik, ha pedig a helyzet fordított, akkor az a „down round”. Az alapítók és a meglévő befektetők minden esetben igyekeznek felkészülni mindkét eshetőségre. A „down round” többnyire a meglévő tulajdonrészek hígulásához vezet és nem mutat túl jó képet a vállalatról, míg az „up round” egy növekedő pályát jelez. Ezek mellett egy harmadik eset a „flat round”, amikor is a korábbi és az új értékelés is közel azonos.