Értékpapírosítás

Az értékpapírosítás az a folyamat, amelyben egy bank vagy más pénzügyi intézmény az általa kezelt hitelek egy jól körülhatárolható csoportját összevonja, és azok pénzforgalmára egy új értékpapírt (kötvényt) bocsát ki.

Az értékpapírosítás elsőre kicsit misztikus folyamatnak tűnik, de igazából röviden összefoglalva annyi történik, hogy a bank a nála levő hitelek egy csoportját kiválasztja, ezek tőkerészét összeadja, és átadja egy erre a célra létrehozott külön cégnek. Ez azután a hozzá került hitelek összesített pénzáramlására (kamatbevételére) egy kötvényt bocsát ki. Ezeket a kötvényeket azután befektetők lejegyzik, ezzel átveszik a banktól a hitelek kockázatát, de egyben élvezik a bank által nekik átengedett kamatokat. 

A hitelek értékpapírrá alakítása révén a bank a felszabaduló forrásaival új projekteket finanszírozhat meg, miközben a régi hiteleket sem mondja fel.  Az értékpapírosítás tehát önmagában egy hatékony eszköz arra, hogy a bankrendszer a korábbinál nagyobb összeggel finanszírozza a gazdaságot. Éppen ezért ezt a megoldást a jegybankok is támogatják, például azzal, hogy átlátható rendszert hoznak létre az értékpapírosításra, amivel elkerülhetők – vagy legalábbis jelentősen csökkenthetők – annak veszélyei.

A 2008-as nagy pénzügyi válság egyik oka az volt, hogy a bankok nem átlátható módon értékpapírosították a náluk levő hiteleket, és olyan kötvényeket bocsátottak ki, amik mögött nagy kockázatú hitelek (is) voltak. Sőt előfordult az is, hogy értékpapírosításon alapuló kötvényeket újra értékpapírosítottak, és azokra egy újabb kötvényt bocsátottak ki. Amikor aztán az eredeti hitelek egy része nemfizetővé vált, egész kötvényláncolatok veszítették el az értéküket, súlyos veszteségeket okozva a befektetőknek, köztük más bankoknak is. 

Az ilyen veszélyek elkerülése érdekében a jegybankok nagyon komoly adatszolgáltatási kötelezettséget írnak elő az értékpapírosítónak, és ellenőrzik, hogy csak azonos típusú és hasonló kockázatú hiteleket lehessen „összecsomagolni” és értékpapírrá alakítani. 

Emellett előírja azt is, hogy a banknak az adott kategóriába tartozó hitelek egy részét meg kell tartania, hogy érdekelt maradjon a hitelportfólió jó minőségének megőrzésében. A rendelet emellett lényegében lehetetlenné teszi a többszörösen átcsomagolt, ezért nehezen értékelhető kötvények kibocsátását is, nehogy a 2008-ashoz hasonló láncolatok alakuljanak ki.