Idegen váltó

Az idegen váltó kibocsátója arra szólít fel valakit, hogy egy harmadik személy számára a váltón meghatározott feltételek szerint fizessen ki egy összeget.

A váltó olyan pénzkövetelést megtestesítő értékpapír, amely tartalmazhat fizetési felszólítást (idegen váltó) vagy fizetési ígéretet (saját váltó). A nemzetközi üzleti életben az idegen váltó a kedveltebb és elterjedtebb.

Az idegen váltót a váltó kibocsátója hívja életre: felszólít valakit arra, hogy fizessen a megnevezett harmadik félnek meghatározott helyen és időpontban meghatározott összeget. Nem szükséges, hogy ezek bármelyike pénzintézet legyen. A váltóügylet ez esetben háromszereplős: a kibocsátó és a váltón fizetésre felszólított címzett mellett a harmadik szereplő a kedvezményezett, aki a váltó összegét a váltóadóstól lejáratkor megkapja. 

Fontos tudnunk, hogy a címzett nem köteles fizetni pusztán csak azért, mert a váltón fizetésre felszólították. Ha viszont vevőként idegen váltóval fedezett hitelügyletet kötöttünk, fizetési kötelezettségünket el is kell ismernünk magán a váltón. A váltó első oldalán tett aláírással (rendszerint annak bal alsó részén, ahol a nevünk szerepel) címzettből elfogadóvá válunk. Ez a művelet a váltóelfogadás. Az elfogadó a továbbiakban az idegen váltó főadósa lesz.

Az idegen váltó a váltóadós személye szerint lehet intézvény és lehet elfogadvány (a címzett által elfogadott idegen váltó neve elfogadvány, az el nem fogadott idegen váltó az intézvény). A váltóügylet sajátossága, hogy az intézvény is érvényes váltó, amennyiben azon valamennyi törvényes váltókellék szerepel. A váltótörvény értelmében ugyanis a váltót bárhol aláírók valamennyien felelősek a váltó összegének kifizetéséért. 

Az intézvényen a nyolc törvényes kellék egyikeként kötelezően szerepel a kibocsátó aláírása, így egyúttal ő a fizetésre kötelezett váltóadós, jóllehet szándéka szerint a váltón megjelölt összeget mással (a megnevezett címzettel) akarta kifizettetni. Jól felfogott érdeke ezért, hogy az intézvényt elfogadvánnyá alakítsa, azaz a címzettel (aki neki tartozik) elismertesse fizetési kötelezettségét. 

Ha ezt nem teszi meg, könnyen előfordulhat, hogy a váltóügyletben hitelezőből adóssá válik. (Hacsak nem azért választotta tartozása elismeréseként ezt a változatot, mert hitelezője ragaszkodott a saját váltó helyett idegen váltó megoldáshoz.)

Érthetővé mindez akkor válik, ha feltételezzük, hogy egy idegen váltó mögött két egymástól független adásvételi ügylet rejlik. Az első ügyletben a kibocsátó árut vásárolt hitelben a váltón megnevezett kedvezményezettől, tehát tartozik neki. A második ügyletben viszont ő ad el árut a váltón megnevezett címzettnek. Leegyszerűsítve a későbbi pénzmozgásokat, mindkét üzleti partnerével abban állapodik meg, hogy a kedvezményezett felé fennálló tartozását helyette a váltó címzettje (az ő vevője) egyenlíti ki. A címzett elfogadói aláírásával ezt tudomásul veszi, hasonlóképpen egyetért ezzel a megoldással a váltón kedvezményezettként megnevezett eredeti eladó is, akinek a kibocsátó a másik ügylet vevőjeként tartozik. Ha a váltó összegét lejáratkor az elfogadó kifizeti, saját tartozása mellett egyúttal a kibocsátónak a kedvezményezett felé fennálló tartozását is kiegyenlítette. (Mindez megoldható lehetne két egymástól független saját váltó kiállításával is.) 

Az előzők magyarázzák, hogy a váltó elfogadásával a kibocsátó sem mentesül fizetési kötelezettsége alól, a főkötelezett (egyenes váltóadós) elfogadó mellett a továbbiakban ún. megtérítési váltóadóssá válik (az esetleges váltókezessel együtt). 

Az idegen váltó intézvény változata (draft) okmánykísérő váltóként kötelező tartozéka a világméretekben elterjedt kereskedelmi hitellevélnek (L/C). 

Az idegen váltó változataként a nemzetközi üzleti életben gyakran alkalmazzák a saját rendeletre szóló idegen váltót, amely mögött csak egyetlen adásvételi ügylet rejlik. A váltó kibocsátója itt az áru eladója, aki egyúttal a kedvezményezett is („Fizessen nekem…”), címzettje pedig az áru vevője. Ha ilyen váltóval dolgozunk, úgy eladóként jól felfogott érdekünk, hogy a váltót vevőnk fizetési kötelezettsége elismeréseként mindenképpen elfogadja. 

A saját rendeletre szóló idegen váltót a nemzetközi üzleti életben gyakran alkalmazzák az okmányos beszedvény D/A változatánál, főként a tengerentúli kereskedelemben.