Akkreditív / Okmányos meghitelezés / Documentary credit / L/C

A nemzetközi kereskedelemben a legbiztonságosabb fizetési technika. Olyan papíralapú vagy elektronikus banki formalevél, amelyen a vevő helyett egy megbízható bank a maga nevében ígér fizetést az exportőrnek meghatározott feltételek teljesítése esetén. Szokásos rövidítése L/C.

Főként a tengerentúli kereskedelemben kiterjedten alkalmazott fizetési technika. Népszerűségét biztonságos volta magyarázza. Exportőrként célszerű minden olyan esetben alkalmazni, amikor nem ismerjük külföldi vevőnk bonitását, vagy nem egyértelműen pozitívak a tapasztalataink.

Az akkreditív biztonsága egyfelől az ICC (Nemzetközi Kereskedelmi Kamara) világszerte ismert és elfogadott nemzetközi szokványával (UCP600) magyarázható, másfelől az export/import ügyletben résztvevő bank különleges szerepével. A bank itt ugyanis nemcsak pénz-okmány cserét közvetít: továbbítja a vevőnek az eladó áruszállítást igazoló okmányait és az exportőrnek áruja ellenértékét. 

A szerződő felek egyetértésével a vevő által felkért bank a fizetési technika érdemi közreműködője: saját nevében ígéri meg az eladónak a fizetést. Exportőrként így biztosak lehetünk abban, hogy mindenképpen megkapjuk az áru ellenértékét, ha az akkreditív elvárásait (az ott felsorolt követelményeket) teljesítjük, függetlenül attól, mi történt időközben a vevőnkkel. 

A fizetési mód jellemzőit az adásvételi szerződés rögzíti, ugyanígy az áruszállítás jellemzőit is. A szerződéssel összhangban akkreditívnyitási megbízásban kér fel a vevő egy bankot az akkreditív megnyitására, az ellenérték bankhoz történő átutalása/zárolása mellett (ez az akkreditív fedezete). A nyitó bank formanyomtatványban visszavonhatatlan (irrevocable) fizetésre kötelezi magát felénk, felsorolva azokat a szerződéses kötelezettségeinket, amelyek teljesítését az akkreditív lejáratán belül a bank felé okmányokkal igazolnunk is kell. 

A nyitó bank az okmányok felülvizsgálását követően, azok hibátlan és határidőben történt bemutatása esetén teljesíti az akkreditívben vállalt kötelezettségét, és honorálja az okmányokat még akkor is, ha vevőnk időközben meggondolná magát.

Az okmányok honorálása az akkreditív típusától függően lehet azonnali fizetés, hitelben történő eladásnál a megjelölt későbbi fizetés (halasztott fizetésű akkreditív), bank általi váltóelfogadás (accept credit, reimburse credit), az okmányok megvásároltatása egy másik bankkal (negociálás).

Fontos, hogy az életre hívott akkreditív függetlenedik a mögötte lévő külkereskedelmi ügylettől, valamennyi résztvevőjét kizárólag az akkreditív szövege köti. Az akkreditívügylet minimálisan háromszereplős: vevő (megbízó), nyitó bank és eladó (kedvezményezett). A résztvevők köre rendszerint kibővül egy második bankkal, ez lehet értesítő (avizáló, advising) bank, igazoló (confirming) bank (igazolt akkreditív), fizető (paying) bank, lehet negociáló bank.

A nemzetközi üzleti gyakorlat az akkreditív számos változatát ismeri. Angolszász területeken elterjedt a kereskedelmi hitellevél (Commercial Letter of Credit, CLC).

Akkreditív fizetési módot választva exportőrként csak a saját hibás teljesítésünkből fakadó kockázatokkal kell számolnunk (ilyen a hibás vagy késedelmes okmánybemutatás). Importőrként előnyös, hogy itt a legalacsonyabb a vételár, és birtokon kívül sem kerülhetünk, hiszen pénzünket az eladó csak akkor kapja meg, ha a szerződésszerű teljesítést okmányok sokaságával igazolta. 

Hátrányos viszont, hogy hónapokkal az áruszállítás előtt lekötjük a pénzt (egy akkreditív két-három hónapig érvényes) és az akkreditív lejáratáig más célra nem használhatjuk. Számolnunk kell azzal is, hogy a szokvány értelmében a bankköltségek a vevőt terhelik.