Váltó főadósa / Egyenes váltóadós / Főkötelezett váltóadós
A váltótörvény a fizetésre kötelezettek két típusát különbözteti meg, ezek egyike a főadós (egyenes adós), az a váltószereplő, aki a váltó első oldalán tett aláírásával elsődlegesen fizetésre kötelezett.
A váltó esetében a fizetésre kötelezetteknek két típusa lehet: a főadós (egyenes váltóadós vagy főkötelezett) és a megtérítési váltóadósok. Ez egyfajta sorrendiséget is kijelöl a váltót bárhol aláírók között, akik mindannyian egyetemlegesen felelősek a váltó kifizetéséért.
A saját váltó esetében a főkötelezett személye egyértelmű, hiszen kiállítója maga ígér fizetést a váltón megnevezett kedvezményezettnek.
Más a helyzet az idegen váltónál, ahol a váltó kibocsátója egy adásvételi ügylet (ún. áruváltó) vagy egy pénzkölcsön kapcsán (fináncváltó) eladói vagy hitelezői pozícióban bocsátja ki és írja alá a váltót. Ez a váltó fizetési felszólítást tartalmaz a váltón megnevezett kedvezményezett javára, aki lehet egy harmadik személy (idegen váltó) vagy a kibocsátó saját maga (saját rendeletre szóló idegen váltó). Nyilvánvaló, hogy itt a kibocsátó a váltó lejáratakor az azon megjelölt pénzösszeget nem maga kívánja megfizetni (a váltót beváltani), hanem a megnevezett címzettet kötelezi fizetésre.
Miként lesz mégis az idegen váltó kibocsátója is főkötelezett, azaz egyenes váltóadós? Ez a kötelezettsége logikus, ha arra gondolunk, hogy egy idegen váltó kibocsátója valamilyen váltón kívüli üzleti kapcsolatban áll a kedvezményezettel, aki felé a másik ügyletből fennálló saját tartozását a neki tartozó és a váltón felszólított címzettel kívánja kiegyenlíttetni. Ha azonban a címzett nem fogadja el a váltót (nem írja alá) és lejáratkor sem fizet, a kedvezményezett felé fennálló tartozását a váltó kibocsátójának magának kell rendeznie. Így mindaddig egyenes váltóadós (főkötelezett), amíg a címzett a váltót aláírásával el nem fogadta (azaz amíg az intézvény nem alakul át elfogadvánnyá).
Az idegen váltó elfogadásával változik meg a váltókibocsátó váltókötelezetti státusza: egyenes váltóadósból ún. megtérítési váltóadóssá válik, mindazokkal együtt, akik a váltót a kibocsátón és a címzetten kívül bárhol aláírták (váltókezes, hátoldali váltóátruházó/k).
A kedvezményezett a váltót lejáratkor az egyenes váltóadósnak mutatja be (elfogadványnál az elfogadó címzettnek, intézvénynél a kibocsátónak, saját váltónál a kiállítónak), és csak akkor fordul a megtérítési váltóadósokhoz, ha a főkötelezett nem fizetett. (Ezt óvással kell igazolnia, amelyről az aláírók értesítést kapnak.)
Amennyiben a váltó egyenes adósa nem váltotta be a váltót, egy idegen váltó kedvezményezettjeként a megtérítési váltókötelezettekhez lehet fordulni, akár egyenként, akár együttesen, mindenféle sorrendiség nélkül (akár az elfogadvány kibocsátójához, akár a kezeshez vagy bármelyik hátoldali váltóátruházóhoz).
Ha viszont ezek valamelyikeként magunk is megtérítési váltóadósok vagyunk, nemfizetés esetén számolnunk kell azzal, hogy a váltóbírtokos éppen nálunk jelentkezik az egyenes váltóadós (idegen váltó elfogadója, saját váltó kiállítója) által meg nem fizetett váltó összegének kifizetéséért. Ekkor sajnos nem hivatkozhatunk semminemű sorrendiségre, az elfogadvány kibocsátója, a váltó kezese és átruházói ugyanis egyetemlegesen kötelezettek a váltó összegének megfizetésére (ha kifizettük a váltót, ugyanez a jog illet meg minket, ha nem magunk indítottuk el a váltópert).
Utoljára szerkesztve: 2021. augusztus 25.