Váltó címzettje

A váltóügylet egyik szereplője, adásvételi ügylethez kapcsolódó idegen váltó esetében az áru vevője.

Az idegen váltót a váltó kibocsátója hívja életre: felszólít valakit arra, hogy fizessen egy megnevezett harmadik félnek meghatározott helyen és időpontban meghatározott összeget. A váltón fizetésre felszólított személy az idegen váltó címzettje. Így van ez az idegen váltó saját rendeletre kiállított változatánál is. 

Adásvételi ügylethez kapcsolódó idegen váltó esetében az áru eladója állítja ki a váltót, és azon a törvényes alaki kellékek betartása mellett felszólítja áruja vevőjét, hogy fizessen a váltón kedvezményezettként megnevezett harmadik személynek, vagy neki magának. Ez utóbbi a saját rendeletre szóló idegen váltó.

Fontos, hogy a váltótörvény értelmében egy idegen váltón fizetésre felszólított vevő a váltó címzettjeként nem köteles fizetni pusztán csak azért, mert az eladó a váltón fizetésre felszólította. Fizetési kötelezettsége váltójogi szempontból csak akkor áll fenn, ha ezt a váltó első oldalán „Elfogadom” megjegyzéssel, vagy csak egyszerű aláírásával elismeri. Ekkor címzettből elfogadóvá, az idegen váltó pedig az addigi intézvényből elfogadvánnyá válik.  

A váltó első oldalán tett aláírásával (rendszerint annak bal alsó részén, ahol a neve érvényességi kellékként szerepel) az elfogadóvá átminősülő címzett a továbbiakban az idegen váltó főadósa lesz. 

A címzett (a vevő) elfogadói aláírása nem érvényességi váltókellék ugyan, de megléte az eladó (a kibocsátó) jól felfogott érdeke. Elfogadás hiánya esetén is érvényes marad ugyanis az idegen váltó, intézvényként. A kibocsátó pedig azzal szembesül, hogy a váltó főadósa maradt, és köteles a váltó összegét lejáratkor a kedvezményezettnek kifizetni. 

Ez logikus is, hiszen a váltón általunk nevesített kedvezményezettől valamit (árut, pénzkölcsönt) kaptunk, aminek az ellenértékét ki kell fizetnünk, ha vevőnk címzettként nem teszi ezt meg helyettünk (azaz tartozását nem nekünk fizeti meg, hanem az általunk a váltón megnevezett személynek, akinek viszont mi tartozunk). 

Különösen kellemetlen helyzettel szembesülhetünk akkor, ha saját rendeletre szóló idegen váltó ellenében értékesítettünk hitelben. Kibocsátóként önmagunknak nyilván nem fizetünk, de futhatunk a pénzünk után. Ha viszont elkövettük azt a felelőtlenséget, hogy időközben forgatással másnak „fizettünk” egy ilyen váltóval, nemcsak az áru ellenértékéhez nem jutunk hozzá, de forgatóként kötelesek leszünk a váltó összegét kifizetni a váltó hátoldalán általunk megnevezett új kedvezményezettnek (forgatmányosnak).