Tárhely

Minden digitális tartalmat valamilyen tárhelyen őrzünk. Régebben a saját gépünkön, vagy a céges szervereken, ma pedig már sokszor a felhőben.

A tárhely a digitális adatok tárolására szolgáló eszközön számunkra rendelkezésre álló kapacitást jelenti. A tárhely mennyiségének tipikus mértékegysége a byte, vagy ennek többszöröse (gigabyte, terabyte, stb.).

A számítógépünk, okostelefonunk és más eszközünk is rendelkezik tárhellyel, ami akkor is megőrzi az adatokat, amikor az eszközt kikapcsoljuk. Azonban a számítógép vagy az okostelefon működéséhez a tárhelyen kívül memória is szükséges: itt tárolódnak ideiglenes jelleggel azok az adatok és programok, amelyeket éppen használunk, megnyitunk. 

Az eszköz „memóriája” és a „tárhelye” között tehát az az egyik legfőbb különbség, hogy a memória a kikapcsolás után már nem őrzi meg az adatokat és kevesebb van belőle az eszközben. Ahogy egyre több fényképet, videót és más tartalmakat készítünk, egyre több tárhelyre van szükségünk, de a tárhely összessége nem biztos, hogy a saját eszközünkben áll rendelkezésre, távoli tárhelyeket is egyre szélesebb körben használunk.

Régebben magunk rendelkeztünk megfelelő mennyiségű tárhellyel, azaz számítógépekkel vagy szerverekkel, amelyekben általában merevlemezeken tároltuk a magunk, vagy a cégünk adatait. Ennek megvolt az az előnye, hogy pontosan tudtuk, fizikailag hol vannak az adataink. 

Valójában azonban sok gond is volt vele: a szerverszobákat hűteni kellett, és mindig több kapacitást kellett megvásárolnunk, mint amennyit ténylegesen igénybe vettünk, sőt, arról is gondoskodni kellett, hogy legyen megfelelő biztonsági mentésünk, hogy egy meghibásodás esetén ne vesszenek el az adataink. Arra is gondolni kellett, mi lesz, ha valamilyen okból hirtelen sok adatot kell majd tárolnunk. Ráadásul az adott szervert nem is értük el mindenhonnan, például a munkahelyi szoftverek általában nem álltak rendelkezésünkre az otthonunkban.

Ma már számos olyan központi tárhely és szolgáltatás létezik, amelyekhez internetes, vagy zárt hálózaton keresztül férhetünk hozzá. Itt biztonságos, központi szervertermekben tárolják az adatainkat. Tehát, ha bármilyen fájlt, fotót, zenét, dokumentumot nem a saját gépünkön tárolunk, hanem valamilyen internetes szolgáltatásban, akkor az adatainkról azt mondjuk, hogy a „felhőben” vannak. A felhőszolgáltatásokkal nagymértékben csökkenthetjük a rendelkezésünkre álló eszközök kapacitás igényét is, hiszen például nem kell a kedvenc zenéinkkel a telefonunk tárhelyét feltölteni, ha bízunk benne, hogy mindenütt lesz internet kapcsolat, és a zenéket a felhőből fogjuk lejátszani.

A felhő tárhely nagy előnye továbbá, hogy semmilyen értelemben nem vagyunk helyhez, vagy konkrét eszközhöz kötve. Bárhol járunk, a megfelelő hálózati kapcsolattal az interneten keresztül elérhetjük mindazt, amit feltöltöttünk, vagy akár azt is, amit nem is mi töltöttünk fel, hanem valaki más, csak rendelkezésünkre bocsátja. 

De nemcsak adatokat, zenéket, képeket vagy videókat, hanem szoftvereket és alkalmazásokat is elérhetünk a felhőszolgáltatások révén. A felhőszolgáltatások használatáért – egy szint felett - általában szolgáltatási díjat kell fizetni, a szoftverekért pedig licencdíjat. A Software as a Service (SaaS) egy a szoftverhez való hozzáférést előfizetési díjért nyújtó licencdíj konstrukció.