Anyagi javak / Materiális javak

Az anyagi javak mindazok a tárgyak, amelyeket megtermelünk vagy a termeléshez használunk. Fontos, hogy a termeléshez használt anyagi javak megvásárlása sok esetben lényegesen kedvezőbb adózás alá esik.

Az anyagi javak (más néven materiális javak) azok a megfogható dolgok, tárgyak, amelyeket gazdasági értelemben hasznosítani lehet, vagy amelyek gazdasági tevékenység eredményeképp jönnek létre. Értékük általában pénzben kifejezhető. Az anyagi javakat érdemes elkülöníteni a nem anyagi (immateriális) javaktól, amelyek szellemi értékeket jelentenek, mint egy szakember tudása, az egészségügyi ellátás vagy a taxisok, fodrászok szolgáltatásai. 

Az anyagi javak közé tartoznak tehát a tárgyiasult értékek. Ezek lehetnek megtermelt tömegáruk, mint például a búza vagy a kukorica, vagy elkészített termékek, egy autó, egy munkagép, egy élelmiszerkonzerv vagy egy mobiltelefon.

Fontos felosztás a közgazdaságtanban, hogy az anyagi javak lehetnek fogyasztási javak és termelőeszközök. Míg a fogyasztási javakat kész fogyasztásra, használatra szánjuk (ilyen például a televízió, a csoki vagy egy farmer), addig a termelőeszközökkel újabb javakat állítunk elő (ilyen egy pl. egy munkagép, egy gyártósor vagy csomagoló berendezés). 

Mindez azért is fontos, mert míg a fogyasztási javak vásárlása a pénz elköltését jelenti (végső fogyasztás), addig a termelőeszközök megvásárlása beruházás: jól felhasználva megtérül, hiszen eladható dolgokat állítunk elő vele. Ennek főleg akkor van jelentősége, amikor a vállalkozás költségeit kell összegezni magunknak vagy az adóhatóságnak. Az irodába megvásárolt mutatós váza fogyasztási jószág, ám egy új munkagép termelőeszköz. Mindkettő az anyagi javak körébe tartozik, de az utóbbit beruházásként lehet elszámolni.