Titkosítás / Encryption / Kriptográfia

A titkosítás eredetileg olyan eljárás, amivel üzeneteinket, dokumentumainkat illetéktelenek számára olvashatatlanná tesszük. Ma már ennél kicsit többről van szó, sokszor a titkosítás alatt értjük az aláíráshoz köthető olyan követelményeket is, mint egy dokumentum hitelessége és sérthetetlensége.

A titkosítás olyan eljárás, amellyel bizalmas üzeneteinket illetéktelenek számára olvashatatlanná tesszük. Régi igény ez, és voltak is rá régi megoldások, csakhogy a számítógépes kapacitások fejlődésével lényegében minden ilyen eljárás könnyedén feltörhetővé vált. 

A titkosítás évszázadokon keresztül úgy működött, hogy azok, akik bizalmas leveleket váltottak, megállapodtak egy rejtjelező megoldásban (kulcs). Ezzel átírták (kódolták) eredeti üzeneteiket, majd a kódolt szöveget küldték el a másik félnek, aki ott ugyanannak a kulcsnak a használatával előállította (dekódolta) és elolvasta az üzenetet. 

A két fél tehát ugyanazt a kulcsot használta (szimmetrikus titkosítás), ami sok problémát vet fel, elsősorban azt, hogy a kulcsban az üzenetváltás előtt meg kell állapodniuk a feleknek, ezért például ismeretleneknek nem tudunk titkosított üzenetet küldeni. 

Ezt a problémát oldotta fel az előző évszázad egyik szellemi csúcsterméke, az aszimmetrikus titkosítás. Ebben minden szereplőnek van egy nyilvános és egy privát kulcsa. A küldő fél a címzett nyilvános kulcsának használatával rá tudja ereszteni a címzett privát titkosító kulcsát a küldendő üzenetre, de magát a kulcsot közben nem ismeri meg. A címzett ezután simán el tudja olvasni az üzenetet, hiszen ehhez csak a saját privát kulcsát kell használnia.

Egyszerűen hangzik, valójában azonban hatalmas számítási kapacitások mozognak a háttérben, mert a privát kulcsok feltörhetetlenségét pont az biztosítja, hogy megismerésükhöz lényegében végtelen mennyiségű számítási műveletet kellene elvégezni.

A titkosítás fogalma napjainkra kiegészült olyan jelentéstartalmakkal, amelyek valójában az aláíráshoz köthetők. Ezek a dokumentum hitelességének igazolása, vagyis hogy tényleg az küldte, aki feladóként rá van írva, annak sérthetetlensége, vagyis hogy a szöveg az aláírása vagy elküldése óta nem változott. (Ebbe a körbe tartozik még a dokumentum letagadhatatlansága, azaz hogy az aláírója nem tagadhatja le, hogy ismeri és olvasta, de ez már tényleg sokkal inkább az aláíráshoz kötődik, mint a titkosításhoz.) 

Ezeket az aláíráshoz köthető követelményeket (azaz: sérthetetlenség, hitelesség, letagadhatatlanság) az aszimmetrikus titkosítás sem elégíti ki teljes bizonyossággal, ezért azokhoz további eljárások tartoznak.