Szoftverspecifikáció / User story

A szoftverspecifikáció egy olyan dokumentum vagy dokumentumcsomag, mely leírja egy rendszer, alkalmazás vagy szoftver teljes funkciólistáját és viselkedését. A specifikáció különböző elemei révén definiálható a megrendelő által elvárt funkcionalitás, ami kielégíti a felhasználók igényeit.

A szoftverspecifikáció a program elvárt viselkedésén és működésén túl tartalmaz egy kitekintést a fő üzleti folyamatra, amit támogatni szeretne, továbbá olyan kulcs teljesítményindikátorokat fogalmaz meg, melyek alapján mérhetővé válik, hogy a program sikeresen ellátja-e a feladatot, ami miatt létrehozták.

Attól függően, hogy a szoftver fejlesztése agilis vagy vízesés módszertan mentén történik, a specifikáció részletessége és formai követelményei eltérhetnek, de alapvetően a specifikációnak tartalmaznia kell a funkcionális igények leírását, a rendszerkövetelményeket, a technikai követelményeket, a kényszerítő tényezőket, a feltételezéseket, melyek befolyásolhatják a működést, illetve azokat a kritériumokat, melyek alapján a végső szoftvert elfogadja a megrendelő.

A szoftverspecifikáció egy alapos, hosszú, részletes dokumentum, melynek tartalma esetenként eltérő, de a fő fejezetek állandók, sztenderd lista alapján készülnek. Az első tétel az üzleti igény: ebben a részben szerepelnek azok az okok, melyek miatt az ügyfél elkezdett gondolkodni a rendszer fejlesztésében, beleértve a jelenleg meglévő megoldások hiányosságait, hibáit és a jövőbeni rendszer lehetőségeit, előnyeit. A második pont az üzleti modell: ebben a részben a megrendelő üzleti modelljét írják fel a szervezeti és üzleti környezettel, a fő üzleti funkciókkal, folyamatokkal és azok ábráival együtt. 

A harmadik rész az üzleti, funkcionális és rendszerkövetelmények megfogalmazása. Ebben a részben a követelmények hierarchikus rendben való levezetése következik. Az üzleti követelményekből következtetve, leágazva írhatók fel a részletesebb rendszerkövetelmények egy fa struktúrában. 

Ezt követik az üzleti és rendszer-esettanulmányok, melyek bemutatják, hogy a külső felhasználók hogyan fognak kapcsolatba kerülni a fejlesztett rendszerrel, milyen célok mentén milyen eredményeket kellene elérni, milyen felhasználói szcenáriók léteznek. Minden esetre ki van dolgozva lépésről lépésre, hogy minek kell teljesülnie a legfelsőbb cél eléréséhez.

Ezután a technikai követelmények következnek, melyek a termék működéséhez szükséges nem funkcionális előfeltételek, például, hogy az adott programhoz kell egér, hangszóró vagy bizonyos felbontású kijelző.

A rendszer minőségi elvárásainak listájában a megbízhatóságra, elérhetőségre, működőképességre, biztonságra, skálázhatóságra vonatkozó értékek szerepelnek. Ez a fentiekkel ellentétben egy sokkal inkább specifikus, mérhetőségre törekvő rész. A specifikáció része még a kockázatok és feltételezések kifejtése, illetve a végső, elkészült rendszerre vonatkozó kritériumok, ami szerint a termékfejlesztés elfogadható.

Az agilis módszertanok esetében, ahol a kimenet sokszor nem megfogható a specifikációírás pillanatában, általában egy sokkal könnyedebb dokumentumot állítanak elő, melyet „user storynak” hívnak. Ez feltételezi, hogy a fejlesztők vagy üzleti elemzők hozzáférnek a megrendelőhöz, jövőbeni felhasználóhoz, és együtt, közösen tudják feltárni az igényeket és megírni a user storykat.